Divatmotoros

Az Edith Piaf életéről szóló filmet nem csak azoknak ajánlom, akik velem együtt szeretik az édes-bús, sírva vigadó sanzonokat és a bárzenét. A több, mint 140 perc ellenére a film elég érdekes ahhoz, hogy ne tűnjön hosszúnak. Nagyon eltalált a főszereplő és a játékát nézve akaratlanul is elámulunk a film megnézése után, mert a film közben eszünkbe sem jut, hogy nem az igazi Piafot látjuk. Rendkívül érzelemgazdag és kifejező, le a kalappal. Ráadásul egyes dalokat a színésznő maga énekelt, és a rendező eredeti terveivel szemben nem cserélték le Piaf playback-re, annyira jól sikerült felénekelnie. Nem csoda, ha összeszorul az ember torka például ennél a résznél.

Nagymamám sütötte mindig, ha a kedvünkben akart járni. Ő már az égi konyhában tüsténkedik, de én tegnap megpróbáltam, életemben először.

Ahogy korábban egy nagy sikerű poszt kommentjei között már ígértem, következzék egy beszámoló a gyalogos-túrázós Mátralátogatásról is.

A megérkezés után a TV-toronynál fújó hideg szélre és a nálam folyamatos éhségérzetre való tekintettel beültünk a Tető étterembe, vételeztünk némi forralt bort, teát és jófajta magyaros csirkemájat petrezselymes krumplival (elfogadható áron, jókora adag és még finom is volt, ajánlott), majd nekivágtunk a sípályának lefelé.

Jó, jó, értem én, hogy általában egy pszichopata sorozatgyilkos nem éppen a végletekig kifejlett és mély érzelmi életéről híres. A Mr. Brooksban Kevin Costner is elég hitelesen alakította az érzelmileg steril patást ("dübörögnek a paták, a paták, a pszichopaták..."). 

A webes receptekkel vigyázni kell. Ez egyik forrás szerint a sütőtök 20 perc alatt 160 fokon kész, a másik szerint 200-on kell sütni legalább két óráig. Kár, hogy ezt a másodikat csak azután olvastam, hogy a fűszeres mézet rákentem a 10 perce sülő tökre. :)))

Azért végül egész jó lett, kapcsolgattam a sütőt a grill és a sima 200 fok között, 35 perc után ki kellett rántani a sütőből, mert a méz kezdett megégni. Még pár percet sülhetett volna, a második adag még a hűtőben van, majd az lesz a tökéletes. Itt az ősz, nincs mese.

Itt már jártam korábban:

 

de most ettől vagyok 500 méterre...

Történelmi felállás
Sri Lankának (Tamil írásban: இலங்கை) meglehetősen hosszú dokumentált történelme van, az első írásos emlékek az i.e. 6. századból származnak. A szigeten a szingalézek az i.e. 5. században tűntek fel, őket megkergették a tamilok i.e. 3. században és i.sz. 1200 körül is. A Tamilok - akik zömmel hindu vallásúak - uralták az északi területeket, délen a szingalézek laknak, akik többségében buddhisták.

Pénteken a fél hatos indulás után fél hétre el is értük a város szélét, majd fél nyolcra már Siófokon is túl voltunk, majd fél kilenc előtt megérkeztünk Orfűre. Dönci féle kiváló disznóságok (disznósajt, császárszalonna, stifolder) és kőrözött után megnyugodva jól csúszott a Sió féle szekszárdi bor és kicsit a snapszerbe is belemelegedtünk.

Imádom ezt a gyermeki örömet. Valami kis bizsergés, izgatott várakozás, cinkos mosolyok. Tervezgetés, készülődés, lépésről lépésre. Aztán ma végre a kezünkbe került az első tárgyiasult jele annak, hogy valósággá válik a terv.

Egy papírfecni, színes feliratokkal. Számok, kódok, vonalkód, piros indigó.

Motorozás, élményfürdő, némi sporttevékenység, fehér húsok grillezése és tejszínes-parmezános krumpli, séta Füreden a mólón, "minőségi cukrászati termékek bevitele a szervezetbe", anyalátogatás és panorámanézés Dörgicse mellett, a jövő tervezgetése, barackos-kekszes Bocis csók és a Balaton szeretetének ismételt, nem előszöri konstatálása. Bármit is jelentsen ez a szó.