Ahogy korábban egy nagy sikerű poszt kommentjei között már ígértem, következzék egy beszámoló a gyalogos-túrázós Mátralátogatásról is.
A megérkezés után a TV-toronynál fújó hideg szélre és a nálam folyamatos éhségérzetre való tekintettel beültünk a Tető étterembe, vételeztünk némi forralt bort, teát és jófajta magyaros csirkemájat petrezselymes krumplival (elfogadható áron, jókora adag és még finom is volt, ajánlott), majd nekivágtunk a sípályának lefelé.
Kicsit korábban végződött egy downhill biciklis verseny, még páran gurulgattak lefelé, hol szólóban:
Hol párosban:
Elég tempósan gurultak lefelé, aztán a felfelé tolásban már senki sem volt annyira lelkes. Mennyivel jobb dolguk van az osztrákoknak, ahol télen-nyáron üzemelnek a felvonók, így a kirándulók, siklóernyőzők, bringások és ki tudja még kik fizetnek is érte. (Persze itt a Kékestetőn a csákányos lifttel nem sokra mentünk volna, a bringásokat felhúzta volna, na de gyalog???)
Aztán megkerültük a hegyet, és a másik sípályán felmásztunk ismét a toronyig. Jól esett a meleg autóba visszaszállni és hazáig bambulni kifelé az ablakon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.