Az Edith Piaf életéről szóló filmet nem csak azoknak ajánlom, akik velem együtt szeretik az édes-bús, sírva vigadó sanzonokat és a bárzenét. A több, mint 140 perc ellenére a film elég érdekes ahhoz, hogy ne tűnjön hosszúnak. Nagyon eltalált a főszereplő és a játékát nézve akaratlanul is elámulunk a film megnézése után, mert a film közben eszünkbe sem jut, hogy nem az igazi Piafot látjuk. Rendkívül érzelemgazdag és kifejező, le a kalappal. Ráadásul egyes dalokat a színésznő maga énekelt, és a rendező eredeti terveivel szemben nem cserélték le Piaf playback-re, annyira jól sikerült felénekelnie. Nem csoda, ha összeszorul az ember torka például ennél a résznél.
A film másik nagy pozitívuma, hogy a dalok alatt a feliratok segítégével megértettem végre a szövegeket is, amikről eddig erősen nullához konvergáló francia nyelvtudásom miatt ffffffogalmam se volt.
Ráadásul a DVD tokjában három lemez lapul. A filmen kívül egy olyan extra lemez, amin dokumentumfilm-jellegben beszélgetnek Piafról életének még élő szereplői, és egy interaktív CD, ami a film zenéje mellett számítógépen is lejátszható előzeteseket és weben elérhető dolgokat tartalmaz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.