Divatmotoros

Pontosan ez járt a pénztáros fejében és annyira kérdőn-lemondóan nézett rám, hogy majdnem megsajnáltam. Nem akartam neki litániát mesélni, ráadásul az ő szemszögéből minden szavam úgyis csak magyarázkodásnak tűnt volna. Így inkább cinkosan összekacsintottunk, én belül nagyon röhögtem magamban, ő meg a mindent tudók megvető magabiztosságával írt le örökre... :)

Az egész ott kezdődött, hogy megkívántam egy pizzát meg egy sört. Leszaladtam a sarki boltba, meg is vettem. (Rendelni egy ideje nem szeretek.) Ezen kívül vasárnap drága édesanyám jön hozzánk ebédre. Ahol a menü része lesz a hagymaleves is, abba meg nem árt egy kis konyak, csak az íze miatt. Így kerestem a polcon egy kisüvegeset, mert azt pont nem fogyasztok egyébként, tehát felesleges lenne több.

A kasszás meg annyit látott ebből, hogy péntek este jön ez a (viszonylag) normálisan öltözött fiatalember, aki néha vásárolt már nála, vesz egy pizzát, három sört meg egy feles konyakot. Innen üzenem: ne (nagyon) tessék aggódni értem... :))))))

Nem csoda, ha egy kiadós ebéd után így érzem magam:

Már csak egy jó kiadós ebédet kell intéznem. :)

Tizenhét éve novemberben pont olyan csípős volt a reggel, mint ma. Nyakig behúzva a kabátom, kabátig behúzva a nyakam. Állok a megállóban 6:10-kor, gomolyogva látszik a lehelletem. Laposakat pislogok az álmosságtól, indulok az iskolába. Fejemen a walkman fülese, akkor még a klasszikus, nagyméretű szivacsos modell. A magnóban az akkor kapható legjobb krómos kazetta, a fontos zenéknek járt a minőség.

Nehéz az egyszeri blogger élete. Megnéz egy műsort, felháborodik és elkeseredik rajta, azon melegében megírja a véleményét, majd ajánlja magát a szerkesztőknek egy linken keresztül. Ebből biztos címlapsztori lesz, volt már ilyen. (Mivel ez a blog nem kereskedelmi célú, a látogatószám növelésnek semmi értelme, azon kívül, hogy jó érzés az írónak).

Reggel megnézve a címlapot konstatálhatjuk, hogy lett is. Egy alig egy órával később született bejegyzésből, a belsőségen. A "Jéé, neki se tetszett" rádöbbenés sem annyira őszinte. A műsorban látottak annyira egyértelműek voltak, hogy erre a megerősítésre sincs semmi szükségem. Persze egy profi újságíró bizonyára magasabb színvonalon számol be az eseményről, a zindekszközeli blogoknak is nyilván elsőbbsége van, de akkor is maradt bennem egy halvány kérdőjel.

Újabb összeesküvéselmélet? Vagy egyszerű véletlen? Ki tudja, de az eredeti cím még igazabb lett. "KeserűBB Talmageddon beszámoló". Kíváncsi lennék az igazságra. Azt már régebbről tudom, hogy nincs igazság. :)

Először is szeretném leszögezni, hogy - évek óta - nagyon drukkoltam Talmának és nagyon örülök, hogy végre megérdemelten világbajnok lett. Gratulálok a teljesítményéhez! Az fantasztikus volt, remélem jövőre tovább hasít és újra bajnokként lép tovább 250-be.

Amit viszont az m1 és az egyedül kiírt szponzor (magyar olajcég) produkált gálaként a világbajnoki cím megünnepléseként, az szerintem nem volt méltó ehhez a sikerhez.

Tavaly egy percet sem üzemelt a dobogókői sífelvonó. Ezzel szemben idén már tegnap beindították, úgyhogy szinte egyenesen a tengerpartról sikerült belecsöppennem egy ízig-vérig téli havas táj kellős közepébe.

A motorozásokról jól ismert kanyarok így egész más képet mutatnak... 

Figyelem! Ez egy szubjektív élménybeszámoló. Kicsit objektívebb általános infók Sri Lankáról itt vagy itt.

Viszonylag kevés előszervezéssel indultunk két céges szabadjegynek (business class rulez!) és némi felfedező kedvnek köszönhetően. Két fix (szem)pontunk volt: pihenjünk pálmafák alatt a strandon (Blue Oceanic) és menjünk nemzeti parkba állatokat nézni, fotózni (Elephant Reach, Yala).

Ismét hozzájárultam az interneten fellelhető felesleges fájlok fertőjéhez, felkerült fotóm, fantasztikus!! :)

Mivel utazásunk előtt kicsit keresgéltem a weben, talán más érdeklődőknek is hasznos lehet az alábbi (koránt sem teljes) lista. Néhány, azóta a helyszínen elkészített fotó segíthet a döntésben...

Ma a gyakorlatban is megnézhettem és végre részleteiben is megértettem a VTEC rendszert. Az előző szerviz óta megtett túrának és némi egyéb motorozásnak hála ugyanis eljött a 24.000 km, ami a VFR tulajok egyetlen komoly fejfájását okozhatja: szelephézag ellenőrzés.