Ez még csak-csak szép:
Na de amikor azt látod, hogy "MA870 delayed to 20:30", az már kevésbé...
Reggel 7-es indulás, éjjel egyes hazaérés. Akkor már inkább a vörös fül a fél napos telekonferencia végén, nemigaz?
Gyűlölöm a Heathrow-t.
Ez még csak-csak szép:
Na de amikor azt látod, hogy "MA870 delayed to 20:30", az már kevésbé...
Reggel 7-es indulás, éjjel egyes hazaérés. Akkor már inkább a vörös fül a fél napos telekonferencia végén, nemigaz?
Gyűlölöm a Heathrow-t.
A Polgár Pincészet és szőlőbirtok 2006-os palackozású Chardonnay-Muskotály Cuvée-je 2000Ft alatti áron akadt a kezembe. Kellemes ízét kiemelte a mellé fogyasztott tökmag és a háttérben a Lila Akác Közben zajló események. Alkalomadtán szeretem a könnyen fogyasztható, illatos és zamatos fehérborokat, ha már a nap zűrös volt, akkor a borral ne kelljen küzdeni. Pont ilyen volt ez is, a muskotály sokat lágyít az ízen és az illata is határozott, kellemes. Esti tévézéshez ideális.
Lapul még a hűtőben egy ~500! Ft-os Szent István Korona Etyek-Budai Irsai Olivér is szintén 2006-ból, ezzel szemben nincsenek igazi elvárásaim, csak a kíváncsiság rakatta a kosárba.
Aztán egy érdekes, szinte zöldesen citrusszínű 2005-ös Tokaji Furmint a Gróf Degenfeld címkével lesz a harmadik áldozat. Erre komolyabban is kíváncsi vagyok, főleg a nyári fehérbor-teszt tükrében. Ott a három közül a 2000-es évjáratú Furmint ízlett a legkevésbé, lehet, hogy sokat állt a palackban. Hamarosan kiderül, "Stay tuned", ahogy a profik mondják.
Szombaton a Nyulak szigetén voltunk, vasárnap pedig a Városligetben. Bringával, bár semmi közöm a Critical Masshoz és továbbra is bizonyára csak rekreációs céllal fogok biciklizni. A ligetben a sörsátornál hallgattuk egy kicsit a sírva vigadós mulatóst egy Pilsner mellett. Utána az Állatkertbe mentünk (volna), de vasárnap ötig lehet csak bemenni és hatkor zár. Mi 16:55-kor értünk oda, persze nem mentünk be. Csak az én életritmusom van elcsúszva vagy tényleg korán zár az Állatkert (és az uszodák is...)? Sebaj, láttunk egy szép sárga fát. Az is nagyon állat volt.
Éppen egy hónapja voltunk a Hungaroringen, azóta alig motoroztam. A pályán ma óriási tömeg volt, a lassú csoportban folyamatosan, minden kanyarban több nyomon mentek az emberek egyszerre! Elképesztő látvány volt a parkolóból. Mi a délutáni csoportban mentünk, itt is elég sokan voltak. Valamilyen szlovák cég szervezhetett ide embereket mert sokan voltak, legalább harminc kocsival. A pályán is először járhattak, mert annyira össze-vissza mentek, hogy az már nekem is fájt...
A nagy kerülgetésben inkább az előzéseket gyakoroltam, meg azt a pár üres pályaszakaszt, amit elkaptam üresen. Azért az új gumimelegítő megtette a hatását, 2:18.889-es Personal Best-et futottam. Az idei célkitűzés a 2:20 alá érkezés volt, és még maradt egy menet a bérleten... :)
Ismét egy kemény munkanap virradt rám. Ezúttal egy lóversenypályára vitt a taxi München mellett, fel is hívtam az ottani kontaktomat, hogy rákérdezzek, jó helyen tesz-e ki a taxisofőr. Mivel nem Lufthansa hozott, időben odaértem. A lovipálya közepén egy kilenc lyukú van, na nem híd, mint a Hortobágyon, hanem golfpálya. A Forma1-es boxok után itt másfajta irányítópultot ismerhettem meg közelebbről, fogadni egyenlőre nem tudok.
Kihívtak egy tétmeccsre. A nemzetközi felelősséggel bíró manágereket az olaszok. Persze nem készültünk, tíz éve nem fociztam, a csapattársaim közül egy kolléga játszik hébe-hóba. A többiek meg vagy száz kiló vagy ötven év felett járnak (na nem mintha bármelyik is hátrány lenne fociban, csak a tényszerűség kedvéért jegyzem meg...). Nálunk játszott több magyar, brazil, holland, olasz, svájci, az ellenfél összeszokott olasz gárda volt, házibajnoksággal és ex-series3 játékosokkal erősítve. Ebből látszott, hogy a helyiek elég komolyan vették a meccset. Az esélylatolgatás az öltözőben egész magabiztosan ment, egészen addig, amíg az olaszoknál elő nem kerültek a stoplis cipők és a sípcsontvédők.
Ennek a fele sem tréfa, gondoltuk ekkor... :)
Már egy korábbi postban kapott némi figyelmet a közlekedési morál, de sajnos ismét visszatérek a témához. Ordítani tudnék attól a tendenciától, amit az elmúlt hónapokban figyeltem meg az utakon. Azt már régebben is láttam, hogy a sárgára váltó közlekedési lámpa láttán szinte mindenki gyorsítani kezd. Mára sajnos odáig fajult a helyzet, hogy a piros első pár másodperce is sokakból ugyanilyen reakciót vált ki. Ma a saját zöldemtől harmadikként indulva is fékeznem kellett a kereszteződés közepén, mert keresztbe még mentek azok, akiknek már rég piros volt a saját lámpájuk.
Az is mindennapos, hogy leblokkolják az autók a csomópontokat, mert bár áll a sor az adott úton és esély sincs arra, hogy átérjen keresztbe, de beleerőlteti magát a jóképességű. Arra persze nem gondol, hogy ő sem ér oda előbb, és a keresztbe különben elmehetőt addig szivatja, amíg az is beáll elé, és végül minden irányba állnak az autók. Lehetőleg dudálva. Az segít az ember vérnyomásán...
EMBEREK!! Álljatok meg a pirosnál és ne menjetek bele a kereszteződésbe, ha látszik, hogy nem tudjátok elhagyni.
Persze akiknek szól, azok nagy valószíbűséggel úgysem olvassák ezt....