Divatmotoros

Már pár napja éreztem, hogy mintha nem a szokásos kerékvágásban mennének a dolgaim. Arra eddig is rendszeresen sor került, hogy a Nagydarab begyömöszölt a sárga zsákba, de általában nagyon hamar ki is engedett. Utána mindig belémdugta azt a meleg izéjét és aztán jött a talpam alá az a fekete, ruganyos akármi, de sose volt kellemetlen. Szépen húsz-harminc percig csak vertük a ritmust. Előre, hátra, előre, hátra. Ismerős szagok, semmi hirtelen zaj vagy fény, csak az a megnyugtató surrogás, és az a rugalmas fekete akármi. Aztán ahogy telt az idő, persze mindig elkezdett lassan szivárogni a nedvesség a Nagydarab meleg izéiből. Annyira az sem volt rossz, mert végül megint visszanyomott a sárga zsákba, és percek múltán a szokásos csempék között pihenhettem egész éjszaka, sőt általában másnap is békén hagyott.

Átadták a Heathrow vadonatúj, high-tech 5-ös terminálját. Aztán egész London szégyenkezett. Persze nem az átadás miatt, nem is az épület miatt, hanem azért, mert az első pár nap nem sikerült zökkenőmentesre. A poggyászok pakolászását irányító ultramodern és teljesen automatizált rendszer feladta a harcot, így elsőrangú káosz alakult ki a terminálon.

Rengeteg járatot töröltek, a feladott csomagok nagy része még kering a világban valahol, vagy örökre elveszett. Végül a gépek helyett emberek pakolták a tatyókat és feloldották a "fejenkén szigorúan maximum egy kézipoggyász" szabályt is, hogy enyhüljön a nyomás.

Bár a 125-ösök rajtja után nem úgy alakultak Talma dolgai, ahogy azt vártam, azért végignéztem a futamot és csak utána indultam el egy körre magam is. A szokásos Dobogókő-Esztergom-Lepencei út-Szentendre útvonalnál maradtam, viszont alaposan bekameráztam a sisakot és a motort. Az egyik elem csatlakozója sajnos az indulás után  hamarost megmihálylott, úgyhogy maradt a három kamera.

Hanyatt fekszel a keskeny padon, csak a lámpatest sarkát látod, ahol a világítótest foglalata a műanyag álmennyezetbe simul. Bár körülötted vibrálnak a fények és furcsa, fémes hangok keverednek a fájdalmas nyögésekkel, te csak a feladatra koncentrálsz, kizártad a külvilágot. Füledben kis füllhalgató, megszűnnek a zavaró zajok. Értelmét veszti a fennt és a lennt, legalább az a vonal segít a vízszintes és a függőleges érzékelésében. Ennek a műveletnek most mindenképpen sikerülnie kell. A kezed erősen szorítja a hideg fémrudat, az apró, hengerelt recék a tenyeredbe mélyednek. Nagyon lassan mozogsz, centiről centire küzdesz a gravitációval.

Húsvét nagypéntek, barka, festett tojások, nyúl. A keresztrefeszítés szenvedéssel teli napja.

Mindenkinek olyan ünnepet kívánok, amilyenre vágyik, és nem olyat, amilyet megérdemel. Bővebben (a húsvétról) itt vagy itt.

Ui.: Az egyik alapkezelő egyik alapjának mai árfolyama: 3.666 Ft/jegy. Sátáni...

Mi is tehetünk valamit. Még mielőtt elkészül az elektromos pályamotor és a BKV átállítja a buszait környezetbarátabb gázra. Talán nem is az egy óra alatt elért megtakarítás a legfontosabb, hanem a szemléletváltás?

Bővebb információ itt.

A múlt hétvégén sikerült felülírni a múltkori vizisí élményét egy rendes deszkázással. Szombaton majdnem egész nap szállingózott a hó, vasárnap pedig szikrázó napsütésben csúszkáltunk.

A kütyüt is leteszteltem. Kicsit MZ/X-esen néztem ki a sisakomra szigcsózott két darab kamerával, a másik két kamera pedig a két kesztyűmön kapott helyet. Egészen addig, míg az erdőben az első bukfenc alkalmával el nem áztattam őket... Akkor visszakerültek a hátizsákba és maradt a sisakra eszkábált kettő nézőpont.

Az eredmény kezdésnek nem is rossz. A hideget valahogy nem bírták a kis kamerák, pár perc után általában becsíkosodott a kép. A pályanapokon nem kell tartani a mínuszoktól, úgyhogy remélem ott nem lesz ilyen probléma. A vezeték nélküli átvitel miatt pedig néha szaggat egyet a kép, de azért egész jó lett a nyersanyag. A vágással nem volt időm eleget pepecselni, úgyhogy csak egy gyors demót mutatnék a történtekről:

 A közepe táján látható égnek fordított deszka egy mesteri "720 tail grab - Bungee180 combo" volt, utána raktam el a kamerákat a táskába... :)

Music by Kistehén zenekar.

Régi vágyam volt, hogy a motoros túrákon vagy a pályanapokon videót rögzíthessek menet közben. Nem vagánykodós, ghost rideres őrült videókra gondolok, hanem csak a szép tájon futó, kanyargós útról készített képsorokra. Esetleg a pályanapokon azért, hogy tanulhassak. Egész más kívülről látni saját magad, mint amit belül érez az ember menet közben.

Persze nem volt ez a dolog nagyon akut, de végül a keleti bazárban elcsábultam. Az alany egy "Personal Video Recorder" lett, amihez négy picike kamera is tartozik, wireless kapcsolattal. A kütyü memóriakártyára rögzít, tehát bírja a rázkódást. A kis kamerák 9V-os elemről mennek, a rögzítőben saját akksi van, elég jól bírja.  Remélhetőleg rövidesen lesznek videók is, amiket ezzel rögzítek. Hetven évesen milyen jól jönnek majd a tea és a keksz mellé...

Első kísérletnek nem rossz, de vígjátéknak nem elég nyomasztó, thrillernek meg nem elég vicces. Drámának meg túl happy endes. Volt benne két-három komikus jelenet ("Húzzá' vissza, szipus kurva..."), a mamába bújt Ufó első megjelenése pedig kifejezetten megijesztett, de a film rövid leírása alapján nem egészen ezt vártam.

A színészek szerintem nagyon jól hozzák a zakkant szerepeket, de valahogy nem volt elég világos a mondanivaló. Talán annyi, hogy mindenki zakkant, nem kell aggódni? Hmm. Tetszett a szét- és összecsúszó szoba. A csoportterápia ábrázolása illetve a pániktól való megszabadulás (a főhős legyint, és azt mondja, "Nincs semmi baj", majd minden rendben megy tovább) kifejezetten furcsa, valószerűtlen volt.

Persze az is lehet, hogy csak annyi a baj, hogy a témaválasztást túl komolyan vettem egy önfeledt vígjátékhoz. Nehéz megnevettetni a nézőt. Még nehezebb feladat röhögés közben elgondolkodtatni is. A legnehezebb pedig egyensúlyt találni a mondanivaló és a viccelődés között. Ezúttal minhárom feladatot közepesen sikerült megoldani. Tízből hat és fél pont.

Korábbi médiaszereplés és a tűzoltóautó után ismét egy post a belsőségen. Lassan már nem állok szóba magammal se, olyan híres leszek. :))