Átadták a Heathrow vadonatúj, high-tech 5-ös terminálját. Aztán egész London szégyenkezett. Persze nem az átadás miatt, nem is az épület miatt, hanem azért, mert az első pár nap nem sikerült zökkenőmentesre. A poggyászok pakolászását irányító ultramodern és teljesen automatizált rendszer feladta a harcot, így elsőrangú káosz alakult ki a terminálon.

Rengeteg járatot töröltek, a feladott csomagok nagy része még kering a világban valahol, vagy örökre elveszett. Végül a gépek helyett emberek pakolták a tatyókat és feloldották a "fejenkén szigorúan maximum egy kézipoggyász" szabályt is, hogy enyhüljön a nyomás.

Miközben nagy nehezen úrrá lettek a dolgon, múlt vasárnap (április ide vagy oda) esett egy kis ónos eső, ennek okán aztán megintcsak megcsuklott a légi közlekedés. Ez már persze nem a terminál hibája volt, de az eredmény törölt és késő járatok garmadája lett. Például a hétfő reggeli járat Budapestről 8:50 helyett csak 12:50-kor röppent el.

Ami számomra azért vált érdekessé, mert aznap este szerettem volna eljutni Londonba, a 18:50-es járattal. A ferihegyi helyzet annyira nem volt rossz, az eső ellenére végül még a naplementét is megnézhettem várakozás közben a felhők között direkt ebből a célból szakított résen át kukucsválva.

Aztán a baljós előjelek ellenére a gép rendben elindult, sőt az útközben adott két kövérebb gázfröccs hatására tíz perccel a kiírt érkezési idő előtt le is szállt Londonban. Ami aztán okozott egy kis problémát, mert érkezésünkkor a kiszálláshoz szükséges csápot beállító szakember még rendben teázott valahol. Aztán érkezésünk hírére - mivel már nem volt túl forró a teája - viszonylag gyorsan behörpölte a maradékot, és perceken belül sietett a helyére, hogy kiszállhassunk.

Maga az épület hatalmas és meglehetősen ipari jellege van, de végre a régi Heathrow terminálok szöges ellentéte átláthatóság és levegősség szempontjából. A régi terminálok ugyanis alacsony, szűk, ablaktalan folyosók szövevényéből állnak, a hangulatot pedig tovább nyomorítja az ázott és koszos szőnyegek kellemetlen szaga. Az új terminál ezzel szemben csupa üveg, helyenként hihetetlenül magas beltérrel.

Persze itt is rengeteget kell gyalogolni, de legalább nem olyan nyomasztó a hely. A liftek szép sárga acéloszlopok között futnak, a mozgólépcsők és a futójárdák gyorsak és újak.

A plafonon látható kerek álmennyezet állítólag zajcsökkentő. Hogy tényleg ennek köszönhetően vagy egyéb okból-e azt nem tudom, de a zajszint tényleg nem volt vészes.

A feliratok egyértelműek bár segítséget csak ilyen oszlopoktól remélhet az ember, ha mégis eltévedne:

Szerintem eléggé futurisztikus lett a hangulat, főleg az autóbérlő cégek automatizált gombája lehetne remek díszlet egy sci-fihez.

A WC viszont olyan jól tervezett, hogy simán verné a mai "Lakáskultúrában" látható színvonalat (amin egyébként épp az indulás előtt, még váróban bosszankodtam. Botrányosan gyenge építészeti megoldásokkal volt tele az a szám, amit pechemre átlapoztam).

Ez a helyiség egyébként - akár sokkal szolidabb kivitelben is - megváltás lehet bizonyos helyzetekben, na de mennyivel jobb érzés egy ilyen esztétikus környezetben megkönnyebbülni...

Végül is az osszkép pozitív, eddigi stabil Heathrow-fóbiám enyhén javuló tendenciára váltott. Remélem, hogy a jövőben sem ingatják meg a beléjük vetett (csírázó) bizalmamat...