Divatmotoros

Massa nagyot alakított, harmadik helyről lerajtolta Hamiltont, az első kanyarnál agresszíven bevállalta az előzést és szépen növelte előnyét. A világbajnoksában ezen helyezések alapján át is vette volna a vezetést. Aztán az utolsó előtti körben (vagy három volt hátra?) egyszer csak elpattant valami a motorban és egy kis füstcsomót kilehelve megállt a Ferrari. Ami egyébként az egyik legmegbízhatóbb technika a F-1-ben, évek óta. Most nem volt szerencséje, pedig megérdemelte volna. Vígasztalódjunk egy régi Schumacheres videóval, hangulatos retró-feelingbe merülve:

Sosem szerettem a Lufthansát. Eddig már több borsot törtek az orrom alá, mint az összes többi légitársaság együttvéve. Egy ilyen kutya-macska barátság elmélyítésére pedig keresve sem találhatnék jobb alkalmat, mint a mostani. A terv egyszerű volt: a hétfőn kezdődött Lufthansa sztrájk első napján elutazom Hamburgba, második napján pedig hazajövök. A létező legolcsóbb osztályú Lufthansa jeggyel.

Olajcsere
Olajszűrő csere
Láncfeszesség állítás

Honda Dream, Budapest

Ui. a láncszett lassan csereérett. A láncszett hazai ára: ~60.000 Ft. Angol ára: ~30.000 Ft. Funny.

A három hetes (főleg nyaralás miatti) teljes tespedés után elég nehezen indult újra a sportolás. Kapóra jött a két egyedül töltött este Londonban, úgyhogy a múltkori példátlan kalandok után hétfőn és kedden is végigkocogtam a Hyde park másik oldalán. Hét kilométer, 45 perc alatt. Csikó koromban a Futapestet (ami 10 vagy 12 km volt, már nem emlékszem) 50 perc alatt futottam le, ehhez képest szerény eredmény, de a főlényeg, hogy nagyon jól esett a mozgás a három hét után. Kicsi izomláz is volt, de a kedditől elmúlt. Jöhet a gyúrás megint.

Az ígéret szerint terveimben az szerepelt, hogy a nagy nyári túrán rengeteg onboard video készül a csodás tájon. A bejárt útvonalat pedig gps-el akartam dokumentálni. Hát... Nem egészen így alakult. Kezdeném a gps-el. Az legalább kicsit mulatságos volt.

A hátsó gumi teljesen elhasználódott. Visszakerült az, amit tavaly vettem le róla, mert azzal már nem indultam el a Grosglocknerre.

Így a Michelin Pilot Power 2CT-ről annyi kiderült, hogy 12.300 km-t bírt ki a VFR-en, az én vezetési stílusommal. Ami az elég jó tapadását tekintve szerintem egész jó teljesítmény.

Amit most feltettem, az még kibír vagy kétezret, utána szerintem ismét egy Pilot Power következik. Nekem bevált.

Véget ért eddigi leghosszabb motoros túránk, a tervet kissé felülmúlva 4800 kilométert hagytunk magunk mögött az elmúlt két hétben. Elkészült a túra leírása is, néhány fotóval és napi térképekkel együtt elérhető ezen a linken aztán egyre lejjebb görgetve.

A teljes útvonal így nézett ki:

Az első héten bejárt útvonal pedig  részletesebben:

Mivel vasárnap időben haza akartunk érni, így a reggeli után nekivágtunk az utolsó szakasznak. Postojnától Mariborig az autópályán csak az SV-ből 220 km-nél majdnem kifogyó benzin borzolja az idegeinket. Már éppen elhatároztam, hogy a következő falunál lemegyek a pályáról tankolni, de végszóra a következő lehajtónál meglátom a pihenő és benzinkút tábláját.

Reggel kilenc körül felmálházva, feltankolva nekivágtunk a szlovén hotelig vezető majd 700 kilométerünknek. Mivel autópályán azért lehet haladni, még egy tengerben mártózást is megcéloztunk valahol Velence és Trieszt között.

Az autópálya az első száz tengerparton kanyargó kilométer alatt sok hídon és alagúton át halad, nagyon szép a táj, így kevésbé unalmas. Aztán Alessandriától Velencéig már kicsit monotonabb a dolog, 180-200 kilométerenként megállunk tankolni, nyújtózni, inni és elég jól haladunk.

Elszaladt a két hét, utolsó napunkat töltöttük a tengerparton. Korábbi kirándulásunkon megtetszett a három faluval arrébb található partszakasz, úgyhogy búcsúzóul elgurultunk Andora-ba és leparkoltunk a "Scorpion Bay" zászlókkal ékesített korzón. Egyik oldalon éttermek, kávézók és házak, a másik oldalon rakpartszerű sétány és pár lépcsőfokkal lejjebb strand.