Mivel vasárnap időben haza akartunk érni, így a reggeli után nekivágtunk az utolsó szakasznak. Postojnától Mariborig az autópályán csak az SV-ből 220 km-nél majdnem kifogyó benzin borzolja az idegeinket. Már éppen elhatároztam, hogy a következő falunál lemegyek a pályáról tankolni, de végszóra a következő lehajtónál meglátom a pihenő és benzinkút tábláját.
Maribornál aztán rosszul döntöttem. Bár a térképen Maribor előtt a horvátok felé (Ptuj felé) lekanyarodva rövidebbnek tűnik az út, mégsem megyek le arrafelé, hanem Maribort megkerülve, a helyi (H)-s táblázás felé mentünk. Ez legalább ötven plusz kilométerünkben és minimum egy óránkba került, mert itt sok kis falun keresztül Rédicshez érünk, ahonnan Lentin keresztül, gyakorlatilag a határral párhuzamosan vissza kellett keverednünk az M7-es Letenyei végéhez. A tavaly óta átadott darabok miatt aztán innen már egész jól haladunk, már csak egy utolsó rövid szakasza hiányzik az M7-esnek.
A Balaton gyönyörű, ahogy kibukkan a dombok közül, a vasárnapi dugó a pályán kevésbé. 100-110-el csorog mindkét sáv, hol az egyik, hol a másik a gyorsabb, de tele van autókkal minden. Egy félőrült Lacettis gyerek bizonyítani akart valamit a csajának, jobbról megelőzött és rám húzta a kormányt, majdnem letolt a pályáról. A vészfékezés után rövid őrjöngés a bukó alatt, majd a fehérvári benzinkútnál az utolsó pihenő és tankolás. Kora délután hazaértünk.
Térképen:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.