Reggel kilenc körül felmálházva, feltankolva nekivágtunk a szlovén hotelig vezető majd 700 kilométerünknek. Mivel autópályán azért lehet haladni, még egy tengerben mártózást is megcéloztunk valahol Velence és Trieszt között.
Az autópálya az első száz tengerparton kanyargó kilométer alatt sok hídon és alagúton át halad, nagyon szép a táj, így kevésbé unalmas. Aztán Alessandriától Velencéig már kicsit monotonabb a dolog, 180-200 kilométerenként megállunk tankolni, nyújtózni, inni és elég jól haladunk.
Velence előtt a fizetőkapuknál elég hosszú a dugó, már négy kilométerrel Velence előtt beáll a pálya. Középen szétnyílik azért az autósor, két-három olasz motorossal végigcsorgunk az álló autók között. Egyetlen BMW-s próbál direkt feltartani, a többi sokszáz autó kedvesen utunkra enged. Még a fizetőkapuknál is beengednek, ezúton is köszönjük a cseh rendszámú SL Mercinek és a második kapunál a román rendszámú Skodának, hogy nem rohadt ránk a bőrruha.
Velencét elhagyva közeledünk a kiszemelt strandhelyszín felé is. Négy óra előtt nem sokkal, Monfalcone után Duinonál lementünk a pályáról és a Sistiana nevű kis faluban egy háromszáz méteres miniszerpentinen (jobbos visszafordítóval!) leereszkedtünk a tengerpartra. Az egész egy kis kikötő és kempingszerű komplexum. Rengeteg a gyerek, akik valamilyen vitorlástáborban edződnek. Rajtuk kívül a rövid, köves öbölben szlovének és olaszok vegyesen fürdőznek.
Mi is vetünk egy búcsúpillantást a tengerre és fél hat körül továbbindulunk, innen már nincs messze Postojna.
A Hotel Jama-ban, egy hatalmas barlang mellett szálltunk meg, a megérkezés után az első szoba dohányzó, az úgy bűzlik, hogy kérek egy másikat. Abban viszont egy termeszvár teljes lakossága rohangál a függönyön, úgyhogy ismét lemegyek a recepcióra, és megkérem az egyébként kedves kisasszonyt, hogy most már adja a tutit. Ezúttal sikerült is neki, a negyediken egy háromágyas, lakosztályszerű, nemdohányzó, hangyamentes szobában kötöttünk ki.
A csevapcsicsi és a hideg sör után megnyugodva
kicsit sétáltunk a hotel körül. A tóban igazi kacsák úszkáltak, a szépen gondozott parkban pedig a Ragyogásból kilépett sövényállatok riogattak a szürkületben.
A barlang bejáratához egy széles lépcsősor vezet, a poszterek szerint a barlangban kisvasúttal lehet cseppköveket nézegetni, húsz eurós belépő ellenében.
A közelben található még egy sasfészekszerű erőd is, a Predjamnski Grad, amit most időszűke miatt nem néztünk meg.
Térképen:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.