Divatmotoros

Az egésznek úgy lett vége, hogy teljes agyi szürkületben hazakerékpároztam a Dürer kertből a Dózsa György úton, annak teljes keresztmetszetét kihasználva, ha már leaszfaltozták. Aki nem csinált még ilyet, kivilágítatlan kerékpáron, az nem is élt még. A járókelőkre néha artikulátlanul ráénekeltem a Kiscsillag néhány refrénjét, mert az szólt a fülemben. Nekem jó volt.

Persze előtte is történt egy-s-más.

Az a baj az ömlengéssel, hogy előbb-utóbb unalmassá válik. Egyre nehezebb fokozni a jelzős szerkezeteket, fogynak a még el nem használt hasonlatok. Fokozni kéne a leírást, de nehéz, ha már sokszor jártunk a csúcson. Persze egy Csimborasszó után jöhet még a Csomolungma, aztán lehet repülővel feljebb menni, aztán űrhajóval még messzebb a Földtől, de hát ha már a hatodik Mars-expedíciót mesélem, akkor egyre inkább unni fogjátok. Úgyhogy visszatérnék megint az ösztönélet gyökereihez. De hogy éreztessem a mai este különbségeit a múltkori ömlengésemhez képest, kénytelen vagyok megint egy hasonlóan szexuálisan eredő képet rajzolni.

Ismét eltelt egy hónap, megérkezetek a dobfelszerelés hiányzó darabjai is, úgyhogy innen már csak én magam vagyok a szűk (de azért egyre táguló, mint az univerzum maga...) keresztmetszet. Ebből mutatnék fel ismét egy vékonyka szeletet, a dobiskolába járó hét évesek már ilyen kis darabokkal szórakoztatják a roppant büszke szüleiket első vizsgájukon...

És végül, ha nem lenne elég sokk ezt hallgatni, még egy izgalmas JÁTÉKOT is meghirdetek! Éles fülű kritikusok nem csak a helyenként széteső ritmikára figyelhetnek fel, hanem arra is, hogy a lejátszott mestermű - ugyan csak egyetlen aprócska hangban, de mégis - eltér az alábbi kottán látható leírástól. A művészi szabadság ugyanis nem tűrhette, hogy szolgai másolás legyen az e havi bejelentkezés eredménye. A JÁTÉK kérdése tehát: melyik sor melyik hangja rejti ezt a zseniális önkifejezést?

A tippeket a kommentekben várom a sor és a hang számának pontos megjelölésével, a helyes megfejtők között pedig (mivel nyilván több százan lesznek) kisorsolok egyet a 2010-ben megjelenő első lemezemből. Vagy kap egy tábla csokit most rögtön, amit nagyobb értéknek érez a nyertes.

Olaj- és olajszűrő csere
Légszűrő csere
Fék- és kuplungfolyadék csere

Karasna, vidám kis csapat, jókat mosolyogtam, amíg vártam.

Az első idei hosszabb túra három és fél napig tökéletes móka volt, összhangban Bálna beharangozójával. Aztán közbejött egy komolyabb malőr, de szerencsére személyi sérülés nélkül megúsztuk, az anyagi kár jelentős. Na de kezdjük az elején, mert addig is volt kaland bőven.

Hamarosan a gmc-vel megnézzük Dubrovnikot. Útvonalterv és hagyományos beharangozó helyett előzetesnek mindössze a Bálna által lejegyzetelt első napi várható programot villantanám be. Amit annak ismeretében érdemes elolvasni, hogy legtöbben "korai indulást és legkésőbb délután négy körültől a szállásokon sörözést" vizionáltak. Ezzel szemben kb. ez várható a blog első vendégszerzője szerint:

"Találkozó 10-kor M1-M7 Agip
10:10 K és Csibe megérkezik
10:15 Én is megérkezem és elkezdem tekergetni a Brutale futóművét
10:20 Elkezdjük kibányászni Gerzson SV-jének a kipuffjaiból a tompítókat
10:25 Tankolok
10:30 Mégis csak megyünk pályán is, így matricákat is veszünk
10:35 C első agyvérzése
10:40 C és DM elmegy pisilni
10:45 Elindulunk
10:50 El kezd esni az eső
10:55 160-al megyünk a szakadó esőben, mert így nem esik az eső K GPS-ére
11:00 C 2.-ik agyvérzése és Csibe megvárása
12:00 Tankolunk, mert Antera feje már nagyon vörös
12:10 Tankolunk, mert A Brutale tankja kiszáradóban
12:20 Megállunk C és DM miatt pisilni
12:30 Beülünk valahova ebédelni, mert Csibe és K már nagyon éhes
14:00 Már indulunk is tovább
14:01 A Morini is beindul
15:00 Elérjük a határt
15:15 Kunát váltunk
16:00 Másodszor is elázunk
16:15 C és DM ismét pisil
16:30 Tankolás
16:45 A Brutale blokkja elöször áll le. C a jobb árokban, K a bal árokban kerüli ki, én 5 centivel mellette húzok el, DM-et ismét megmenti az ABS. C 3.-ik agyvérzése. Antera és Csibe ebből hátul semmit sem látott
17:00 C hasalgat a GSX-en és K kiállogat a DL nyergéből (már fáj a seggük)
18:00 Antera ismét a tankjára mutogat
20:00 Már érezni a tenger illatát
20:01 A falut elhagyva kiderül, hogy ez csak egy helyi hal bolt illata volt
20:32 Gyönyörű naplemente
20:50 A hegyekből meglátjuk a tengert
21:00 Leérünk a partra
21:05 Csibe és K már nagyon éhes, nagyon fáradt, nagyon morcos
21:10 K talált egy szuper éttermet, itt egy jót vacsorázhatunk
21:15 Egy helyi emberke megfűz minket az étterem parkolójában, hogy nála szálljunk meg
21:20 A szállás nem 100-as, de már éhesek vagyunk, ne keressünk tovább, majd a holnapi szállás jobb lesz
21:30 Szállás belakva, indulás vissza az étterembe
21:45 Csibe nem talál semmi fogára valót, majd eszik K-éból
23:00 Kifogy az étterem sör készlete
23:01 Indulás a szállásra
23:02 C és én beesünk az ágyba
23:03 C és én horkolunk, mint állat, a többiek nem tom mikor fognak tudni elaludni

:D

És ez még csak az első nap volt :DDD"

Ami aggasztó, hogy ez általában tényleg így néz ki, ha a gmc elindul. De hát ezért szeretjük... :) Majd összevetjük a tervet a valósággal, hamarosan...

A legutóbbi, salgótarjáni meglepetés-Quimbyről szerdán lemaradtam. Bár Quimbyről Brüsszelbe már volt az étlapon, ezúttal Brüsszelből Quimby lett volna. Viszont a fél nyolc utáni leszállás Ferihegyen és a nyolcas koncertkezdés Salgótarján főterén még motorral is szűkösen adta volna ki, úgyhogy erről kénytelen voltam lemondani. Viszont a Ludditák pénteki Instant fellépése jól illett a képbe. Fel is öltöttem az alkalomhoz illő "RLRR LRLL" feliratú munkaruhámat és belevetettem magam a söröskorsókba is, majdnem.

Felugrott az új Michelin Pilot Power előre is, meg hátra is. A fékbetétek kb. 40%-osak. A Karasnában csinálták meg, ketten is szóltak, hogy az első 100 km-en óvatosan. Köszi!

Hétvégén szeretek hosszabbakat futni a szigeten, egy ráérős délelőtt el is megy vele, de után olyan jól esik lazázni, hogy csoda. Ma különösen jó lesz, mert a második kör végén átsuhant egy kósza gondolat az agyamon: ki kéne próbálni a három kört, ennyit még sosem futottam egyben. A kettő meglepően simán ment az egy után, de a végére azért eléggé elfáradtam, úgyhogy bármi lehetett. Az első kör 30 perces volt, a második 32, aztán a kósza gondolatra hallgatva belecsaptam a harmadikba.

11 kilométernél remek ötletnek tűnt, nagyon simán fogytak a méterek. 12-nél aztán mintha már nem lett volna annyira jó ötlet. 12.5-től határozottan rossz ötletnek tűnt, egészen 14-ig egy folyamatos holtponton szenvedtem, erősen szúrt az oldalam és minden akaraterőmre szükség volt, hogy ne álljak meg. Kicsit lassítottam, pedig így is vánszorgásnak tűnt a tempó. Aztán 14-nél se lett sokkal jobb, de legalább a szúrás elmúlt. Helyette a bal talpamon éreztem egy vízhólyag megindulását. Aztán az utolsó ezer volt a legsimább. Célegyenes-effektus, már láttam az Árpád hidat, hajrá azért nem volt, de az idő így is meglepett. A harmadik kör 31 perc volt, ezért szúrhatott az oldalam. Csalóka a tempó, pedig érzetre sokkal lassabb voltam, mint előtte. 15 km 1 óra 33 perc alatt. Most hanyatt fekszem egy darabig.

Újra Gödöllő, Trafó, de most nem ajjajjaj. Elmentem átlagéletkort rontani egy érettségiző osztály bulijába. Legalábbis így tűnt, ha körülnéztem magam körül, de azért voltak rajtam kívül is vének, ketten-hárman legalább... Az előzenekar számomra abszolút pozitív meglepetés volt, amikor besétáltak, és az osztálytársak elkezdtek sikítani a színpad előtt, akkor komolyan aggódni kezdtem. De aztán olyan feszes és részletgazdag zenét zavartak le a srácok a színpadon, ami egy tíz éves zenekarnak is becsületére vált volna. Érdekes felelgetős-vokálok, pörgős dob és élvezhető gitárjáték, nagyon rendben volt. Remélem befutnak, ha sikeresen leérettségiztek.