A zenekar szereti a kis klubokat, a hangulat miatt. A közönség szereti a kis klubokat, a hangulat miatt. Biztos e két feltétel miatt Gödöllőn is nagyon jó volt a hangulat! A zenekar hiteles volt, még szerencse, hogy nem japán jenben adósodtak el, csak svájci frankban. Mármint  Líviusz, aki emiatt a koncert elején még új munkahely keresésén gondolkodott. Ötletként felmerült a Carnegy Hall ügyvezetői pozíciója, de ott nyilván kevesebbet lehetne ordibálni. Ezzel az érvvel aztán le is hűtöte saját pillanatnyi lelkesedését, és ordibált tovább mély átéléssel - szerencsére. Óóóó, árfolyamkockázat, már nem csak a havi számlakivonatokban üdözöllek, hanem a koncertélményeimbe is beszivárogtál...

A koncert előtt ellestem a dalok listáját, ami pontosan megegyezett a múlt heti fehérvárival. Benne voltak az új számok is, a lemez is kapható, tessék venni, hogy "valami visszajöjjön a stúdióköltségekből", és nehogy Líviusz is komolyan álláshirdetéseket kezdjen böngészni. Szegényebb lenne az életünk, ezt nem akarhatjátok. Nekem még a koncert közbeni "próbák", improvizációk is tetszettek, ilyeneket is lehetne gyakrabban, nyitottak vagyunk az újdonságra és a kísérletezésre! A katarzis nekem ezúttal a "Magam adom"-nál jött el, ez is változó és hangulatfüggő.

Érdekes összefüggés, hogy a kisebb, nem budapesti (szándékosan nem írok vidékit) helyeken valahogy kultúráltabb és egymásra jobban odafigyel a közönség, a második sorban is úgy tombolt együtt a sok ember, hogy nem volt semmilyen probléma. Talán kétszer sodródtam a tömeggel, de annyi kell, elvégre koncert volt.

Néhány kép, már-már szokás szerint.