Divatmotoros

Az ingyenes tömegrendezvényeknek van egy olyan sajátossága, hogy nagyon vegyes közönség verődik össze a színpadok előtt. Elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy ilyen sokszínű tömegnek játsszon egy zenekar, főleg akkor, ha olyan komplex, hochkunstba hajló, sok síkú mondanivalóval valamint helyenként trágár szavakkal átszőtt szöveggel operáló formációról van szó, mint a méltán világhírű "A kutya vacsorája".

Hihetetlenül inspiráló és fantasztikus érzés, ha a hazai dobosok egyik LEG-je azt mondja az embernek, hogy "zseniális". Gondolom Borlait a kiművelt olvasóközönségnek nem kell bemutatnom, ha jól tudom, az egyetlen magyar dobos, aki a drummerworld.com-on szerepel. Számtalan fórumon méltatták már (joggal), rá tényleg az az egyetlen jó szó, hogy zseniális. Elég megnézni ezt vagy ezt, hogy legalább némi képet kapjon róla az, aki még sosem hallott felőle. Momentán talán leghíresebb műsora a Ladányi Andreával közösen előadott program, ami bámulatos.

A múlt héten észrevettem, hogy ez az élő legenda a Dürer kertben lép fel kedden este, Kalteneckerrel és Andrew J-vel. Ezen nyilván ott volt a helyem, amúgy is vannak kellemes emlékeim a helyről, a dobolásos kapcsolatot meg nem kell emlegetnem. Fel is húztam a már-már kultikussá érett, RLRR-LRLL feliratú koncertpólómat (a paradiddle-ket egyébként tényleg most kezdtem tanulni) és elfoglaltam helyem a színpaddal szembeni asztalnál.

Egy kommentből indult az egész, qper-nek köszönöm az eredeti linket. Kicsit tovább olvasva a Hurra Torpedo-ról filozófikus mélységű anyagot találtam a zene szeretetéről, arról, hogy mit is jelent a "Go, get it." Kicsit lehet kattant, az viszont tökmindegy, hogy mások mit gondolnak. A magas, szakállas srác remegni kezd egy kidobott tűzhely láttán örömében, és beteljesedik földi boldogsága erre a pár percre. Mert ő tudja, hogy ami másnak csak szemét, az neki egy hangszerritkaság. Hurrá! Torpedó! Csodálatos.

Erre döbbentem rá ma éjjel, Székesfehérvártól nem messze. Történt ugyanis, hogy a napok óta tartó esőzést megunva kora délután motorkerékpárom nyergébe pattantam, hogy a gyorsulás-lassulás-kanyarodás fizikai hatásait élvezve görbítsem mosolyra a számat. A szokásos kanyargós kerülőutakon érkeztem Székesfehérvárra, aztán Szekszárd felé haladtam tovább. Nem sokkal később megtörtént az UFÓ-észlelés, mert olyan energiákat és jelenségeket, amiket tapasztaltam, földi halandók nem tudnak létrehozni.

Hirtelen ugyanis hihetetlen hang- és fényorgia közepén találtam magam, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Körülöttem jópáran voltak az út mellett, szerencsére az embereket és a fényeket észlelve időben lassítottam, leszálltam a motorról, és biztonságba helyeztem egy fa alatt. Aztán szinte megállt az idő, órákon keresztül csak ütemes zajt hallottam, villogtak a fények körülöttem, és egy pontra meredten bámultam, miközben óriási energia áramlott felém egy kis emelvényről. Azon lehettek a földönkívüliek, de nem minden emlékem kristálytiszta. Csurom vizes lettem, mert vagy az UFÓ-k, vagy csak a hatásukra eleredő eső, de valami eláztatott.

Hogy is volt a Teátrummal? Nem iszom már teát rummal.
Na és a Csík zenekarral? Ferenczi a Rackajammal.

A gumilapon ütögetés meglehetősen unalmas, de elengedhetetlen része a tanulásnak. Marad is még jó darabig napirenden, mert hát a pontosság ugye alapkövetelmény, és vannak komoly hiányosságok. Persze négy hónap után mit várjon a tanuló, főleg, ha felnőtt fejjel veti magát a dobok közé, mármint képletesen.

Ennyi tanulás után viszont van már fantasztikusan élvezhető része is a gyakorlásnak. Ez pedig a dob nélül felvett számok birodalma. Bár ezek a ritmusok elég egyszerűcskék, de mégiscsak egy sikító gitár hangjára lehet püfölni meg rugdalni a cajgot. Ez a második olyan szám, amit már (ilyen-olyan színvonalon, de mégiscsak) végig tudok játszani, az első egy kicsit lassabb, lírai darab volt. Én nagyon élveztem közben, szenvedjetek ti is, addig én elmegyek a Csík zenekar koncertjére...

Ui. A "The Drumset Musician" című tankönyvet minden kezdő dobosnak ajánlom, például innen is beszerezhető, ingyenes szállítással. Látjátok én is mekkora sztár lettem négy hónap alatt... :)

Az ígért eső megérkezett, így meggyőződhettem róla, hogy nem csak motorozni, de fesztiválozni sem ideális zuhogó esőben. Viszont a megfelelő zenekarok esetén még ez is okozhat örömet. Megtelt a nézőtér a tehetségkutató sátorban is, pedig volt egy-két nézőt próbáló előadás. Innen elmenekülve mi a Hang-mással kezdtük a programot. A fedett sátor sokat adott az élményhez, az énekes eléggé túlmozgásos volt, de legalább volt benne élet, igazi rock-and-roll arc benyomását tette, nem kímélte magát. Egész jó volt bemelegítésnek.

Ez egy barátságos fesztivál. Mindenki mosolyog, a pultoknál nincs vészes tömeg, nincs lökdösődés, maximum a Kispál alatt az első sorban durvul el a helyzet kicsit, de annyi kell is. Fél hét körül érkeztem, a taxis elmondta az életét Pécstől Orfűig, majd ő maga lealkudott ötszázat a viteldíjból, gondolom annyira szakszerűen hallgattam, hogy ennyit neki is megért.

... a Villa Negra nem fényes lokál!

A ráadásban lenyomott nóta régi kedvencem, és időtlen idők óta nem hallottam, mert a Ferenczy lemez, amin megvan, valahová a tér-idő kontinuum általam ritkán látogatott síkjába távozott.

A tegnapi Budapest Bár koncerten a Teraszon a díszes társaságból

nekem Ruttkai Bori és Frenk csalta a legtöbb mosolyt az arcomra, a többiek is mind sokat tettek a produkcióhoz, de ők ketten kiemelkedtek a mezőnyből. A Farkasok zenéje megmozgatta a lábakat, Kiss Tibi ugyan még kicsit a szilikózissal küszködött, de a Bilicsy TivadaL-os nóta a Quimbyken megszokott megafonnal tőle is remek volt.

Memphis Shuffle alapon:

Mikor Tatára indultam, még nem sejtettem, mi vár majd rám,
Mikor Tatára indultam, oh yeah, még nem sejtettem, mi vár ott rám,
De amikor a port megláttam a sátorban, bébi, rájöttem, ez a szilikózis blues.

Nincsen messze onnan Tatabánya, nehéz a bányászélet,
Nincsen messze onnan Tatabánya, oh yeah, nehéz a bányászélet,
A sok közgazdász-láb nagy port ver fel, bébi, ha szól a Quimby.

A nagy sátor benntartja a párát, amit kiizzadt a tömeg,
A nagy sátor benntartja a párát, oh yeah, amit kiizzadt a tömeg,
Csöpög ránk vissza a plafonról a víz, bébi, pedig szól a Ventilátor Blues.

Óh ha egy kis rést nyitottatok volna a sátron, srácok,
Óh bárcsak egy kis rést nyitottatok volna a sátron, srácok!
Nem lett volna ekkora por, bébi, elkerült volna a szilikózis blues.

Hip-hop alapon: