Hétvégén szeretek hosszabbakat futni a szigeten, egy ráérős délelőtt el is megy vele, de után olyan jól esik lazázni, hogy csoda. Ma különösen jó lesz, mert a második kör végén átsuhant egy kósza gondolat az agyamon: ki kéne próbálni a három kört, ennyit még sosem futottam egyben. A kettő meglepően simán ment az egy után, de a végére azért eléggé elfáradtam, úgyhogy bármi lehetett. Az első kör 30 perces volt, a második 32, aztán a kósza gondolatra hallgatva belecsaptam a harmadikba.

11 kilométernél remek ötletnek tűnt, nagyon simán fogytak a méterek. 12-nél aztán mintha már nem lett volna annyira jó ötlet. 12.5-től határozottan rossz ötletnek tűnt, egészen 14-ig egy folyamatos holtponton szenvedtem, erősen szúrt az oldalam és minden akaraterőmre szükség volt, hogy ne álljak meg. Kicsit lassítottam, pedig így is vánszorgásnak tűnt a tempó. Aztán 14-nél se lett sokkal jobb, de legalább a szúrás elmúlt. Helyette a bal talpamon éreztem egy vízhólyag megindulását. Aztán az utolsó ezer volt a legsimább. Célegyenes-effektus, már láttam az Árpád hidat, hajrá azért nem volt, de az idő így is meglepett. A harmadik kör 31 perc volt, ezért szúrhatott az oldalam. Csalóka a tempó, pedig érzetre sokkal lassabb voltam, mint előtte. 15 km 1 óra 33 perc alatt. Most hanyatt fekszem egy darabig.