Pontosan ez járt a pénztáros fejében és annyira kérdőn-lemondóan nézett rám, hogy majdnem megsajnáltam. Nem akartam neki litániát mesélni, ráadásul az ő szemszögéből minden szavam úgyis csak magyarázkodásnak tűnt volna. Így inkább cinkosan összekacsintottunk, én belül nagyon röhögtem magamban, ő meg a mindent tudók megvető magabiztosságával írt le örökre... :)

Az egész ott kezdődött, hogy megkívántam egy pizzát meg egy sört. Leszaladtam a sarki boltba, meg is vettem. (Rendelni egy ideje nem szeretek.) Ezen kívül vasárnap drága édesanyám jön hozzánk ebédre. Ahol a menü része lesz a hagymaleves is, abba meg nem árt egy kis konyak, csak az íze miatt. Így kerestem a polcon egy kisüvegeset, mert azt pont nem fogyasztok egyébként, tehát felesleges lenne több.

A kasszás meg annyit látott ebből, hogy péntek este jön ez a (viszonylag) normálisan öltözött fiatalember, aki néha vásárolt már nála, vesz egy pizzát, három sört meg egy feles konyakot. Innen üzenem: ne (nagyon) tessék aggódni értem... :))))))