A legutóbbi (természetesen csak karbantartó) nagyszerviz után ponyva került a gépre, és az elmúlt 62 napot a hűvösben pihenve töltötte. Mivel az első idei motorozásra ilyen hóviszonyok mellett még biztosan várni kell, úgy éreztem, itt az ideje legalább egy beindításnak.
Le is szedtem a ponyvát, bedugtam a kulcsot, és láss csodát, semmi meglepő nem történt:
Elsőre beindult, és gyönyörűen muzsikált.
A hatalmas otthoni szilveszteri buli után (ami már kicsivel egy óra után végetért) idén frissen, fiatalosan ébredtünk tizenegy óra után. Egész éjjel havazott, így a teraszon is majd tíz centis paplan lapult. A sok köhögés után jót fog tenni egy kis friss levegő: irány a Normafa.
Elég sokan voltak, a parkolóhelyre is kellett várnunk kb. 3 percet. Amíg vártunk, egy előttünk leparkoló majdnem elkergetett, mondván, hogy ő nem áll ki, csak most jött. Én meg alig bírtam neki elmagyarázni, hogy nem rá várunk, láttam, amikor beállt.
A leglelkesebbek nyomták a téli sportokat, egy backflip-rollover combót megörökítettem:
Mi csak sétálgattunk, és a rétesesnél egy jófajta barackossal kezdtük az új évet. Szépek a fák a hó alatt.
Gyöngytyúk kocsonya, füstölt kacsamell szalagokkal, ruccolával, tormahabbal, utána egy kis szilveszteri malacpecsenye, hagymás tört burgonyával, elzászi- és pezsgős birsalmás káposztával, majd mascarponés gesztenyetorta portois meggyraguval?
A harmincadik Hobo Karácsonyra nem tudok frappánsabbat kitalálni annál a magyar szónál, ami a legjobban kifejezi a nyelvünkben azt a hálát és örömet, amit egy ilyen nagyszerű élmény után haboghatunk megilletődve: köszönöm!
Szombaton megnéztük a Szépművészetiben a Picasso, Klee, Kandinskij című kiállítást. Részemről nem volt nagy katarzis. A húzónevektől csak néhány kép szerepelt, a vaksi szememmel a gyengécske világításban azokat is alig láttam, a képek mellé kirakott információ is minimál stílusban jelent meg. Azaz a festő nevén és az elkészítés idején kívül semmit sem tudtam meg. Volt azért pár vicces kép, egyiket Cs. hazaérkezésünk után egyből lerajzolt emlékezetből, meglepően pontosan:
Felfedeztük, hogy a Pólus mozi nincs is messze. Csütörtökön este nem tolongtak az emberek, a film kezdete előtt két perccel is csak ketten ültünk a terem közepén, a maradék 99 hely üresen állt. Magánvetítés 2300 forintért, nem is rossz. Aztán az utolsó pillanatban még egy pár osont be a sötét terembe, úgyhogy mégsem lett private-party.
Éjjel fél tizenkettő, várom az utolsó metrót az Arany János utcánál. Majd egy évvel ezelőtti beszélgetés foszlányai vannak a fejemben, amikor egy azóta az USA-ban dolgozó barátommal megvitattuk, hogy a Historic Route 66-en azért csak végig kéne gurulni egy nagy batár Harley nyergében az elkövetkező tíz éven belül.
Még akkor is, ha nem szeretjük annyira a csoppereket és nem is feltétlenül a már divatossá vált, negyven körüli manágereket elérő kapuzárási pánik elleni "műmacsós" reakcióként. Egyszerűen azért, hogy megnézzük az út környékét, meg azért, mert szeretjük a Rolling Stonest, meg azért, mert addig is kiszakadhatnánk a hétköznapok bitszagú világából.
És hogy kerül a Route 66 a kettes metróra? Egy közös barátunk segítségével András küldött egy kis emlékeztetőt (ezúton is köszönöm!). Nagyon örülök neki, legszívesebben holnap indulnék. Addig is marad ez:
... a TV2 műsorszerkesztőjének. Kivonat a mai adásrendből:
21:05 Amerikai Pite 5.
23:00 A Passió
Azt gondolta, hogy miután kiengedtük a gőzt a sikamlós (egyébként idióta, de ez most mindegy) esti filmen, kellően befogadóak leszünk a filozófikusabb Jézusos sztorira? Esetleg az első szabadosságát kompenzálják a második műsorszámmal vagy mi??? Egyszerűen nem értem. De biztos nem ittam elég bort, azért tűnik furának. Elnézést kérek.
Ma lehúztam egy (majdnem) műszakot egy meg nem nevezett benzinkúthálózat meg nem nevezett budapesti töltőállomásán. Kicsit a kasszazónában is tébláboltam illetve kiszolgáltam a tankoló autósokat. Mindeközben kapcsolatba kerültem kb. 100 emberrel, ami ugyan statisztikailag nem reprezentatív minta, de a mikróból talán leszűrhetünk bizonyos dolgokat a makró állapotokra vonatkozóan is. Néhány megfigyelés, ami kizárólag az adott nap adott populációjára (és persze a saját képességeimre/korlátaimra) vonatkozik:
