Divatmotoros

A Kiscsillag zenekar szombaton mutatta be legújabb, második nagylemezét az A38-on. Nosza, nézzük meg, szólt a felhívás, aminek nem tudtam ellenállni. Másfél hetes gyorstalpalóval felhoztam magam egy elégséges szövegismereti szintre, ami egy koncert élvezetéhez nálam sokat ad.

A hágai tengerparton reggel hétkor nem tolongott senki rajtam kívül, kivéve a sirályokat, egy kutyát sétáltató helyi lakost és egy sárga villogóval felszerelt kukásautót, ami egyszer csak szembe jött a homokban.

A múltkori piszoáros kaland után ezúttal a Dürer kert büféjében találkoztam Gerdesits mesterrel. Ő kávézott, én elfogyasztottam egy ampulla Zwack márkájú oldószert, és elújságoltam, hogy jól megy már a PapaMama. Aminek ő természetesen nagyon örült, majd elindultunk a színpad felé, csak éppen az átellenes oldalára.

Ott aztán ment a zúzás, kellemesen, oldottan, ahogy azt ilyenkor kell. Szavak helyett néhány jellemző képben összafoglalva ilyen volt:

Elhangzott ismét néhány új szám, plusz egy ígéret, miszerint heteken belül a kezünkben lesz az új album!

A koncert közben gondolataim Kozármisleny felé kalandoztak, ha jobban meggondolom, a Quimbyt is és a dobolás lehetőségét is nekik köszönhetem. Meg még annyi mindent! Remélem, hogy a kis csoda, ami (aki..:)arrafelé éppen mostanában születik, még sok örömet ad majd nekik! Ha nem is voltatok most itt, azért együtt voltunk!

A színpad szélén szétvertem a kezem, időnként eltaláltam azt a ritmust és kézrendet is, amit ők diktáltak, olyankor nagy volt az öröm. Meg egyébként is. Köszönöm az élményt. Túlélünk mi mindent Tibcsi és a Jézus is segít ha baj van.
 

BREAKING NEWS: amint az a kommentekben is látható, éppen a koncert alatt született meg a legifjabb Quimby rajongó. Éjjel is ezért gondoltam annyit rájuk, csak nem akartam elkiabálni semmit, amikor ezt írtam.. Gratulálok!

Bár havi beszámoló volt az ajándékba kapott dob "feltételei" között, annyira lelkes vagyok, hogy máris itt az első riport.

Túl vagyok ugyanis életem első zenei tanóráján. Egy hirtelen ötlettől vezérelve futottam egy kört Gerdesits mesterrel, aki más zenekarok mellett főleg a Quimbyben dobol. Az ok egyszerű: elsősorban a koncerteken látott, teljes átéléssel flowban úszó ábrázatuk (na meg persze a zenéjük) inspirált engem erre az utazásra. Nagyon korrekt és készséges volt, de nem vállalt, mivel szerinte vannak nála rátermettebb oktatók. Amiben biztos van igazság, mert egy magamfajta amatőr kezdőhöz bizony extra türelem kellhet. 

Abban mindenesetre megegyeztünk, hogy ő lesz a "special guest" az első Arénás fellépésemen, ami 2011-ben várható nagyjából. Majd szólok időben előtte, hogy ne csináljatok programot...

Mindent hó borított Milánóban. A nyári emlékekhez képest nagyon furcsa képet mutatott a buja délszaki növényekkel körbeültetett golfkomplexum a fehér paplan alatt.

... mindig egy álom. Hát nekem volt már egy pár álmom, némelyik lázas, némelyik boldog véget ért. Remélem, hogy ez utóbbi fajtából valók mindazok, amikhez a tegnapi születésnapomon egy-egy kezdőlökéssel közelebb kerültem.

Kinnt már rég besötétedett, a laptop is csak halkan zümmög. Az asztali lámpa vakító fénykúpján kívül ücsörgök a fekete szobában. Körülöttem alig néhányan, sok üres asztal, papírhalmok, minden kicsit elhagyott, rendetlen képet mutat. A képernyőn hosszú, összetett táblázat. A csendben belemerülök a  számok értelmezesébe, de valami nem stimmel. Sehogy se jön ki a végeredmény, hiányzik egy komolyabb összeg. Ennek nem lesz jó vége, rosszat sejtek. Átszámolom újra, de sehogy sem jó. Ajjaj.

Hirtelen és élesen hasít a telefoncsörgés az agyamig, összerezzenek a fémes, hangos zajra. Máris megjöttek értem. Sietve összepakolom a holmimat, becsukom a laptopot és gépiesen indulok a kijárat felé, miközben agyam még mindig a számsorral van elfoglalva. Erre nem lesz magyarázat, ezek nem olyanok, hogy a számokkal viccelni lehetne, ennyi volt. Kiérek az előtérbe, még mindig nincs meg a válasz, pedig már nincs sok időm.

Az ajtó előtt fenyegetően terpeszkedik a fekete Audi, ukrán rendszámmal. A sötétített üvegű ajtón kimérten segít beljebb a marcona kinézetű, jól megtermett sofőr.

A Ducati Madonna di Campiglioban mutatta be a 2009-es motoGP szezonra fejlesztett versenygépet. Casey Stoner és Nicky Hayden is ott vigyorgott a gépek mellett, amikről nem is lehet mást írni: gyönyörűek. Ha olyan gyorsak is lesznek, mint amilyen szépek, akkor ígéretes szezon elé nézhetnek Bolognában.

Snitt és vége. Csend, félhomály.
Feladtad rég. Nem mész tovább.
Feldereng a végállomás,
Legyen könnyű utad, apám.

Az elmúlt néhány napban sikerült belecsusszanni a sűrűjébe. Nem is fárasztom magam külön bejegyzésekkel, pedig mindegyik esemény megérdemelne egy önálló oldalt, de most erre nem maradt energiám. Különben is, ez a pár nap egymásra épülve szép ívet alkotott, amit csak így egyben lehetett megélni. Úgyhogy "3 in 1" beszámoló következik a pécsi Kispálról, az óév elengedéséről és az új év Varázszenés köszöntéséről.

Az egész tavaly kezdődött, még harmincadikán indultam Pécsre, kedves baráti meghívásra - Kispált nézni a sportcsarnokba. Az emeleti ülős karéjon egy gyakorlatilag "backstage" helyen vertünk tábort a harminc hetes kismama kényelmére tekintettel, aztán mi fiúk persze időnként lementünk az első sorba, tinilány-izzadságba mártózni.