Divatmotoros

Bár jártam már Brno-ban korábban is, eddig teljesen más jellegű élményeim voltak. A sör akkor is selymes volt és bele is merültem az aktuális tevékenységbe, ami a flow egyik alapkövetelménye. De hiába bénáztam a brünni motoros versenypályán szánalmas köridőkkel, mégse neveztek marhának, ahogy Kiss Tibi köszöntötte kedvesen kis csapatunkat (figyeld az alliterációt...), amikor meglátott minket a fél nyolc körül még szellős Fléda Klubban. Hiába, ezt ki kell érdemelni. A helyszín egy hostelből, borozóból, sörözőből és klubkoncertekhez tökéletes helyiségből álló komplexum, a szállással se volt gondunk és a pulton még a szaxofonból is sört csapoltak.

A mai dobórán - hosszas kottázási előkészületek után - fantasztikus áttörés következett be. Eljátszottam életem első rock számát*, elejétől a végéig.

*: a dal eredeti tempóját kábé megfelezve, a 132 BPM helyett mintegy 60 BPM-el, sok hibával, de alakul.

Bár engem ez az amerikanizálódó Halloween-őrület teljesen hidegen hagy, a fellépők miatt jó szellemként mégiscsak ellibegtem a Gödörbe. A színpadon nyolc-tíz hatalmas töklámpás teremtette meg az alapokat, a közönség jelentős része pedig Joker, véresszájú és halálsápadt hulla, nagy kalapos varázsló vagy egyéb kapcsolódó jelmezben parádézott. Én maradtam a - mindennapi - rémisztő arckifejezésemnél és a fekete pólónál.

Újabb hónap, ami ezúttal a paradiddlék bűvöletében telt. A tempó növelése kicsit falba ütközött, ezzel a 100 BPM-el még sokat kell foglalkoznom ahhoz, hogy tovább tudjak gyorsulni. A tanár szerint türelem, lazaság és egyszer csak menni fog. Most arra koncentráltam, hogy a 100 BPM-mel magabiztosan menjen a hatféle alap paradiddle és bármikor bármelyikre tudjak váltani. Kicsit megjárattam őket körbe a tamokon és a cineken is, egész jól szól, pedig végülis csak unalmas és egyszerű gyakorlásról van szó:

A Kiscsillag zenekar második lemezének címadó dalára forgatott klipet a Nagymerénylet csapat= Nagy Gergoe +Merényi Dávid. Az Örökre szívembe zártalak egy érdekes bokszmeccs lett.

Viszonylag kényelmesen készülődtünk a pécsi koncertre, így végül negyed tíz után értünk az Ifjúsági Házhoz. Sokan voltak kinnt is, elfogyott minden jegy. A mi elővételes jegyeinket Judó érvényesítette. Ahogy beértünk a terembe, már szinte teljesen tele volt a hely, a sötétben egyre hangosabban zúgott az alap a hangfalakból. Aztán tíz. Kilencnél már a terem szélén igyekeztünk előrébb jutni. Nyolc - terem háromnegyede. Hét. Fele. Hat. Még egy csomó ember előttünk. Öt. Csak négy sorra a színpadtól. Három - három ember előttem. Kettő. Egy. Zéró. Ez itt a föld. Kösz, hogy megvártatok, pont odaértünk a színpadhoz, mire elkezdődött a koncert.

A tegnapi este kezdetén megbeszéltük, hogy csak lazán mulatunk, mert másnap mindenkinek sok a dolga. Ehhez képest ma reggel már a gyógybundáskenyérre is szükség volt, mert a kalapácsos ember beleült a fejembe. Biztos valamit a sörömbe kevert valaki, csak erre gyanakodhatok. Na de mind a hétbe? Mindegy.

A Ludditák főludai ünnepi 10-es és 23-as "mezben" szították a forradalmi hangulatot, Buppa persze a pólóján is maradt a biciklinél, aminek később még nagy szerepe lesz az este folyamán.

A "Megjelenés alkalomhoz illő öltözékben" felirat nem okozott törést az életünkben, elvégre mi két koncertre mentünk. A helyszín felé sétálva már kicsit elgondolkodtunk, mert estélyibe és szmokingba öltözött fiatalok vettek körül minket minden irányból. Felvettük hát a létező legünnepélyesebb arckifejezésünket és úgy estünk túl a bejutáson.

Odabenn engem egy tömeges esküvőre emlékeztetett minden, lufik, már előttünk szétcsúszott fiatalok, rengeteg nagy abroncsos, hófehér ruhás leányzó és pingvinnek öltözött fiú mindenfelé. Engem mindenki partifotósnak nézett a géppel a kezemben, legalább öt csoportképet csináltam, persze az már nem érdekelte az alanyokat, hogy miképpen kapják vagy találják meg a képeket. Nem egy gyakorlatias bagázs volt, az biztos.

A fehér ruhás, tagbaszakadt férfi egy pillanatra elmerengett és zavartan túrt a dús szakállába. A hátulról izzó erős fényben szinte csak a sziluettje látszott. Vele szemben egy fiatal srác állt, és teljesen összezavarodottan fürkészte a szakállas arcát. A következő pillanatban a fehér ruhás széttárta a karját és annyit mormogott: "Pedig mi mindent megpróbáltunk. Sajnálom, erre jöjjön."

A fiatal srác visszagondolt a délutáni eseményekre. Egy fontos tárgyaláson ült Amszterdamban, de már nagyon unta. "Ha még sokáig beszél ez a majom, még lekésem a gépem. És ez az utolsó gép ma, semmi kedvem itt ragadni." - gondolta. A másik persze csak mondta, mondta, mégsem szakíthatta félbe. "Öt perce a taxiban kéne lennem, ez meg csak pofázik." Már alig tudott odafigyelni. Egyszer csak a másik végre abbahagyta, megállapodtak, hogy holnap megbeszélik a kimaradt pontokat telefonon. A srác kapkodva pakolt a táskájába és sietve leszaladt az épület elé.

Csak egy ujjnyi jó házi barack, frissen kisült fasírt, erőspaprika, teherautó, metszőolló, vödör, fröccs, napsütés, nevetés, kád, teherautó, daráló, kén, raguleves, kakaspörkölt, káposzta, sütemény, fröccs, fokolás. A must 20 fokos.