Divatmotoros

Az ígért eső megérkezett, így meggyőződhettem róla, hogy nem csak motorozni, de fesztiválozni sem ideális zuhogó esőben. Viszont a megfelelő zenekarok esetén még ez is okozhat örömet. Megtelt a nézőtér a tehetségkutató sátorban is, pedig volt egy-két nézőt próbáló előadás. Innen elmenekülve mi a Hang-mással kezdtük a programot. A fedett sátor sokat adott az élményhez, az énekes eléggé túlmozgásos volt, de legalább volt benne élet, igazi rock-and-roll arc benyomását tette, nem kímélte magát. Egész jó volt bemelegítésnek.

Ahogy a Heaven Street Seven is, amit már az esőkabát kapucnija alól figyeltem. A domboldal agyagos talaja külön nehezítette a sörrel egyensúlyozást, néhányan bemutattak néhány értékelhető talajgyakorlat is. Lenyomták nagy kedvencemet, a Dél Amerikát is, cuppogott a sár a cipőmön rendesen.

Aztán jött a Quimby, ahol már az első sorban, a korlát acél talpazatán kerestem menedéket. Balra Petra illedelmesen bemutatkozott, aztán kifejezte örömét, hogy ilyen idősen is elöl nyomulok a koncerten. Ezek szerint van remény, nem kell félnie az öregedéstől. A koncert alatt a színpadról is többször gratuláltak a zenészek, hogy milyen jól bírja a közönség az esőt. Ez a gratulációk napja volt. Mert Lovasinak és Lecsónak is sokan gratuláltak, de az majd később lesz. Eleinte alaposan elmosta a víz a szilikózist, a mellettem állók a Nice Day-t követelték, a beállás alatt Szilárd a Süss fel napot énekelte.
Faszi szerintem különösen elemében volt, ez a műsor a legutóbbi, nagyon penge veszprémi este hangulatát idézte. Aztán egyszer csak feltámadt az égiek lelkiismerete, elállt az eső, köszönjük. Ezt is csak a legnagyobbak tudják megcsinálni.

Kis átszerelés és várakozás után jött a világhírű Kiscsillag zenekar, meg persze ismét rákezdett az eső. A Kiscsillagnál megfigyelhettem azt az egész életen áthúzó ívet, amin Lovasiékat figyelve mostanában el szoktam gondolkodni. A gimiben, 15 évesen a gyerekek általában elkezdenek zenélni, nem törődnek a közönséggel, élvezik, amit csinálnak, ha kicsit isznak, és a produkció botrányos, az se baj, belül nekik tuti a buli. Aztán aki zenész marad, azok egyre profibbak lesznek, egyre fontosabb lesz az, hogy élvezhető legyen másoknak is, amit csinálnak, egyre több az elvárás. Ilyenkor szokott véget érni a történet, jönnek a feszültségek, előbb-utóbb szétesik az egész. De nem mindenkinél. Mert Lovasiék (a Kiscsillaggal legalábbis) eljutottak oda, hogy még ha kicsit szét is csúsznak, és emiatt csak ők maguk élvezik, amit csinálnak, akkor a hibák, elrontások, botlások ellenére is élvezhető marad a produkció a nézőknek is. Nem ez volt a legprofibb Kiscsillag koncert, amin voltam eddig, de egy fesztiválszervező-születésnapos-szemüvegesnek még ez is jól állt. A "Pénz miatt"-ot alaposan átköltötték Rátgéberrel, aki másodjára már kissé sáros ruházatban keveredett ismét a színpadra. Volt ott "kosárlabda edzők átigazolgatnak a pénz miatt", meg "a PUF-ban gitároznak a pénz miatt", de még "fesztiválozgatnak a pénz miatt" is, jót rögtönöztek. A "Kockacukor" nagy szívfájdalmamra kimaradt, a nekem kevésbé tetsző "Vigyetek el" volt a ráadás, de azért ne tessék fütyülni, kérem, ez igenis jó volt.

Aztán irány a Kutya Vacsorája a másik színpadon, ahol megfigyelhettük, hogy a viszki-kólába áztatott dobverők bizony könnyen eltörnek. Livius alaposan kiengedte a gőzt, Geri a koncert közben Jimi Hendrix-el beszélgethetett, mert fizikai valójában jelen volt ugyan a színpadon, de a szelleme valahol messze járt a rögvalóságtól. Volt világcsodájára hatnyolcadban perkázás, megfigyelhettük a lányt, akit csak egyszer látsz, teljesen más koncepcióval lement a Magam adom is még egyszer, és újabb kínzó kérdéssel gazdagodott a meg nem oldott sztár-rejtélyek sora. Egyik ilyen kínzó kérdésem a Nina című Quimby szám valóságalapja, amit talán sose fogok megtudni. Legalább ilyen kínzó kérdéssé vált tegnap este az is, hogy Livius miért szeret annyira hidalni? Így akarja művészileg kifejezni, hogy oldaná az emberek között tátongó szakadékot és integrálni akarja művészetével a sok-sok hallgatót, egy nagy szerető, boldog családdá? Vagy egyszerűen azt szereti, ha több a vér a fejében, amikor ordít? Talán sose fogom megtudni. Mindenesetre a fesztivál zárásához méltó volt a sok hidalás, három körül feladtam, és haza indultam. Az események meg folytatódtak, Livius még lehet, hogy most is ott hidal valahol Orfűn...