Hogy is volt a Teátrummal? Nem iszom már teát rummal.
Na és a Csík zenekarral? Ferenczi a Rackajammal.

A Teátrum. Sísapka. Sísapka. Sísapka. Sísapka a cinen - kész a swing. Aztán ha kicsit felgyorsul és néha mellémegy egy hang, akkor kész a jazz. Ha pedig sok dobverőt szórnak a dobokra, akkor kész a jazz dobszóló is. Na meg hörcsögröhögés Dódi által, böjtölős-férjfeleséges nemdohányzom-veszekszünk sztori Liviustól. A Taxi háttere Tibitől, amikor még sportszerűen pusztították magukat és hajnalban, elcsukló hangon könyörögtek a hazajutásért.

Ezek persze csak a közjátékok voltak, a színes betétek, amik sokat adnak a zenéhez. Személyesebbé teszik az egész előadást, megadják a Teátrum savát, borsát.  

A zene? Az pedig szenzációs volt ma is. Ritkán hallott dalokkal, időnként hihetetlen sebességre gyorsuló ütős-szekcióval, gyönyörű fúvósokkál, kis, közepes és nagy ordibátorral, hatalmas kínai gonggal. Szívvel. Lélekkel.

Aztán a műsor végén a felszabadult beszélgetés a kertben, közönség és zenészek forgataga, végre nyáresti hangulat a sok esős koncert után. És ami talán legjobban jellemzi az egész este hangulatát: egy ilyen koncert után is van kedve Tibinek és Vastag Gábornak (Ludditák) odagugolni a lámpa sárga fényplecsnijébe az udvaron és pengetni a gitárt. A maguk örömére. Meg a miénkre.

A Csík zenekar a ligetben. Pénteken Ferenczi Gyurival, zenekarával és Kiss Tibivel turbózott népi örömzene következett a hatalmas vihar miatt némi késéssel, de annál nagyobb elánnal. A nyitó dal refrénjén már nagyon röhögtünk ("De sok eső de sok sáááár"), aztán az egész műsor vidáman telt. Még a vége felé részegen beordibáló ökör is megkapta a magáét, először csak viccesen a refrén által, ami pont oda illett. Aztán másodjára Ferenczytől már direktben is. Utána bekussolt végre, legalább nem rontotta el a teltházas nézőtér szórakozását. A Csillag vagy Fecske Lovasi nélkül is telitalálat volt, ahogy a Most múlik is, talán az eredeti verziónál is erősebben szorongatta a szívet Majorosi Marianna zseniális hangja.