825 km
A gyors csomagolás és reggeli után a tervezett 9:00-es indulás helyett (szokás szerint;) fél tizenegyre összeállt a csapat és nekivágtunk a hazaútnak. Természetesen a Grosglockner Alpenstrasse-n keresztül indultunk. Nekem még így harmadszorra is hatalmas élményt jelentett, egy színes, legalább 20 trike-ból álló konvojban gyönyörködtünk (és persze végül kikerültük őket, pedig a kanyarban némelyik egész jól tolta a széles gumikkal).
175 km
Az időjárás kegyes maradt hozzánk, ma is gyönyörű napsütés ébresztett. Tizenegy körül indultunk neki a környék fő attrakciójának, a Grosglockner Hochalpenstrasse-nak. Az út nincs 50 km hosszú, de egy egész napot nyugodtan el lehet tölteni rajta. 180 fokos visszafordítók, meredek emelkedők és lejtők, élőben kell megnézni.
350 km
Reggel szikrázó napsütésben reggeliztünk, majd tizenegy körül indultunk Bruck-on, Zell am See-n és Mitterstill-en keresztül Krimml felé. Már az odaút sem rossz, bár nem veszi fel a versenyt a tegnapival. Krimmlben látható (a szerintük) Európa legnagyobb és a világon is ötödik helyezett vízesése. A motorosbarát parkolóban ingyenes szekrényekbe lehet lepakolni a ruhákat és a bukókat, nagyon kultúrált megoldás. A kitűnő melegszendvicsek elfogyasztása után a vízesés alsó folyásánál kezdjük a nézelődést. A vízesésnek csak ez a szakasza 60 méter, lenyűgöző a robajló, morajló vízáradat. Mindent beborít az apró cseppekben szálló pára is.
350 km
Délelőtt az ég képe egyszerűen reprodukálható, csupán sötétszürke és fekete festék használatával pontosan lemásolhatnánk.
Lassan indult a nap, a télikertben kávézgattunk és napsütötte tájakon játszódó egykori történetekkel múlattuk az időt. Aztán egy körül mindannyiunknak elege lett és hirtelen mozdulatokkal felöltöztünk, majd elindultunk. Az idő ehhez hasonló tempóban javult, mire elhagytuk a falu vége táblát, már a nap is kisütött. Bruck és Bischofshofen felé vettük az irányt, az A10-esen pedig Villach-Graz felé haladtunk.
100 km
Gyönyörűek az alpesi házak. Az ablakokban és a hatalmas erkélyek korlátján színes virágtenger.
Az erkélyek kellően kiugranak a fal síkjából, a falak tiszták, jó érezni az ablakok faillatát. Merthogy olyan közel álltunk a falhoz, hogy érezni lehetett a fa illatát. Ott volt csak menedék ugyanis az eső elől. Ez a nap empirikus bizonyítékkal szolgál a 80-20-as marketing szabály létezésére, ugyanis a megtett 100 kilométerből csak a 20 esősre fogunk emlékezni.
505 km
Reggel fél kilenckor startoltunk el Riccione-ből és Ravennán keresztül (az autópályát elkerülve) viszonylag sűrű forgalomban fél 12 körül értünk Velencébe. Tankolás és rövid pihenő után dél körül indultunk tovább az A27-es autópályán Belluno felé. Az autópálya szinte üres volt, a távolban már látszottak a hegyek sziluettjei. A kb. 80 kilométert nagyon gyorsan magunk mögött tudtuk, egy-két érdekes viadukt már jelezte, hogy mi vár ránk ma. A kihajtáskor a kapunál a kesztyűs kezemből első mozdulatra elfújt a szél egy tízeuróst, persze hátrafelé, és persze jött egy autó mögöttünk. Az olasz bácsi nem értette, hogy miért akarom, hogy tolasson hátra, hiába mondtam el neki angolul, hogy rá tetszett parkolni a f#ckin' tizesemre. Amíg ezen kínlódtam vele, jött mögé még egy autó, úgyhogy egyre nehezebb lett a helyzet, de végül mindenki tolatott három métert és én elégedetten mutattam nekik, hogy mennyit kerestem ezzel a tolatással. :)
Végetért az olasz szakasz, ma mentünk utoljára a riccione-i strandra. A napágyakat is összepakolták a bagninok, tisztára zárás hangulat van, persze bizonyára csak nekünk.
A többiek hazaindultak ma, mi még maradunk keddig, és ezzel a lendülettel ma el is mentünk San Leo-ba. Kanyargós, ideális motoros úton közelítettük meg a kisvárost San Marino-n keresztül, az út minősége is egész jó, van egy-két hosszanti repedezés de kátyúk nincsenek.
Útközben egy elágazásnál egy legalább ötven darabos Fiat 500-as konvojba botlottunk. (bővebben a belsőség-en van egy cikk, szerintem ezek a fiatok is az új 500-as bemutatójáról jöttek). Az első kocsit vezető öregúr engem kezd faggatni, hogy merre van az előre... :) A "Non capisci, Ungherese" felkiáltással és közös nevetgéléssel kezeljük a kialakult helyzetet, mielőtt a kocsiban kiabáló és hadonászó vénasszony minkettőnkre veszélyessé válna.
A szokásos délutáni "strandra vonulásban elfáradás majd a napon kialvás" után a tegnapi helyen játszottunk visszatérő vendéget és megrendeltük a finomságokat. Ezúttal a múltkori olajos-fokhagymás után egy paradicsomos bruschetta, majd egy főzelék sűrűségű Minestrone leves következett. Főételként a spiedini de gamberini a calamari (rákok és tintahal nyárson) vajas spenóttal meg grillezett zöldségekkel. Minden tutto bello volt, csak a pincér volt túl sürgetős, úgyhogy mindent majdnem egyszerre hoztak ki. A borravalóban jeleztük is, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. :)
Minden nap kettőre szedjük össze magunkat, ami azért jó, mert háromra már a strandon is vagyunk, előbb meg úgysem érdemes kimenni az UV sugarak tengere miatt.
A strandon aztán alvás közben csak a félőrült COCCOMERO árus és a sárga ruhás néni BIBITA - ACQUA kurjantásait kell átvészelni.
Ha mindez sikerült, akkor érdemes homokvárat építeni
vagy ütögetni egy kicsit a lasztit, hogy kellő étvágy álljon elő estére. A mai menü bruschetta és tortellini ala burro volt (vajas tészta, kicsit a raviolira hasonlít, de ebben nem húsos hanem zöldséges a töltelék. Vagy fordítva, ezt sem tudom sose megjegyezni.)
Az esti rikiki partit csak félig tudtuk lejátszani, aztán súlyosan bealudtunk. Hiába, fárasztó ez a nyaralás... :)
