175 km
Az időjárás kegyes maradt hozzánk, ma is gyönyörű napsütés ébresztett. Tizenegy körül indultunk neki a környék fő attrakciójának, a Grosglockner Hochalpenstrasse-nak. Az út nincs 50 km hosszú, de egy egész napot nyugodtan el lehet tölteni rajta. 180 fokos visszafordítók, meredek emelkedők és lejtők, élőben kell megnézni.
A felfutón sok autó kanyargott, sokakat vonzott a hétvégi szép idő. Veterán autók, Porschék, és néhány nagyon régi motor is megjelent.
Aztán láttunk egy Trabantot meg egy Ferrarit is.
Az út mellett helyenként még maradt abból a hóból, amit pár napja láttunk ugyanitt, de mostanra a hegyoldalak csak távol voltak havasak, az út közvetlen környéke a szokásos mérgeszöld háttérben úszott. Az út mentén sok érdekes kiállítást láttunk a pihenőknél, az egyiknél azt mutatják be, hogy hogyan és miért épült az út a 30-as években. Itt kissé fura társaságba keveredtünk, de aztán gond nélkül továbbmentünk.
A Franz-Josef Höhe volt a célpont, a nagy parkoló tele volt motorokkal és a kilátás is csudálatos. Az étteremben jól belaktunk, a fekete madarakat kézből tudtuk etetni és a mélységben néhány mormota is jelentkezett krumpliért.
Mivel a gleccser sajnos mára jelentősen elolvadt, egy kis sílift-szerű siklóval lehet megközelíteni. Fentről nem túnt vészesnek, de a vasút alsó pontjától még vagy háromszor annyi mélységbe kell lejutni, hogy az ember a gleccser jegére állhasson. A lépcsőszerű ereszkedés közben táblák jelzik, hogy melyik évben meddig ért a jég, sokkolóan gyorsan fogy.
Mivel az utolsó kisvonat fél ötkor indult, és mi persze négykor szálltunk ki lennt, komoly teljesítménytúra lett a gleccsersétából. Nagy lihegés árán sikerült elérni a vonatot, aztán rövid pihegés után elindultunk hazafelé. Megtettük visszafele is az utat, majd a kapunál megbeszéltük, hogy egy gyors tankolás után végigmegyünk még egyszer oda-vissza, ami két óra alatt sikerült is. A hazafelé vezető úton még egy mormota az életemre tört, átfutott az úton és egy ABS-es fékezéssel éppenhogy meg tudtam menteni mindkettőnk életét. Innen már eseménytelenül telt a hazaút, ha a folyamatos szájtátást és "AZZZZTAAAAAAAAAAA" ismételgetést nem számítjuk. Útminőség, szolgáltatások, panoráma mind-mind jeles, induljatok ide még ma ha tehetitek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.