505 km
Reggel fél kilenckor startoltunk el Riccione-ből és Ravennán keresztül (az autópályát elkerülve) viszonylag sűrű forgalomban fél 12 körül értünk Velencébe. Tankolás és rövid pihenő után dél körül indultunk tovább az A27-es autópályán Belluno felé. Az autópálya szinte üres volt, a távolban már látszottak a hegyek sziluettjei. A kb. 80 kilométert nagyon gyorsan magunk mögött tudtuk, egy-két érdekes viadukt már jelezte, hogy mi vár ránk ma. A kihajtáskor a kapunál a kesztyűs kezemből első mozdulatra elfújt a szél egy tízeuróst, persze hátrafelé, és persze jött egy autó mögöttünk. Az olasz bácsi nem értette, hogy miért akarom, hogy tolasson hátra, hiába mondtam el neki angolul, hogy rá tetszett parkolni a f#ckin' tizesemre. Amíg ezen kínlódtam vele, jött mögé még egy autó, úgyhogy egyre nehezebb lett a helyzet, de végül mindenki tolatott három métert és én elégedetten mutattam nekik, hogy mennyit kerestem ezzel a tolatással. :)
Az autópálya után szikrázó napsütésben folytattuk utunkat Corte d'Ampezzo felé, kanyargós, nagyon jó minőségű hegyi úton. A levegő itt kezdett hűlni, a 12 fok már nagyon hidegnek tűnt, pedig ez még... Fél kettőkor már Corte d'Ampezzoban napoztunk egy kicsit, búcsúzóul két olasz paninivel csillapodott az éhség is. Minden ruhát magunkra öltöttünk, majd elindulás után öt perccel újabb megálló után az esőruhát is, mert a 6-8 fok az árnyékos oldalon már igen kevésnek tűnt. Pedig ez még... :)
Továbbra is gyönyörű utakon haladtunk, az olasz-osztrák határon sehol senki (manapság már nem annyira meglepő, de kicsit mégis lassítottam), majd hipp-hopp Lienzbe értünk. Kis napon melegedés majd tankolás után fél négykor dönteni kellett. Balra a hosszabb, alagúton át vezető út, jobbra pedig a rövidebb, de durvább (és persze kalandosabb) GROSGLOCKNER HOCHALPENSTRASSE.
Elnézve a kék eget és tekintve a korai órát nekivágtunk jobbra. Lienz után egy vízesés mellett állunk meg fotózni.
Keresztül haladtunk Winklern nevű falun (eszembe jutott egy Totalbike-os cikk, majd megkeresem Herr Winkler fotóját) Aztán Heliegenblutnál kell jegyet venni (napijegy 18EUR, 15 napos 25 EUR) majd indul a boogie. Emelkedés, kanyarok, lélegzetelállító panoráma és minden közhely. Az úton találkoztunk egy birkanyájjal és talán 5 másik motorral és két autóval.
A nap kitartóan süt, az úton egy-egy kanyarban hókásás vízátfolyások, de ezeket kikerülve a hideg (-1 fok) ellenére tökéletes a tapadás. (Persze a tempó nem túl nagy, 20-70 km/h között, egyrészt a hideg, másrészt a szalagkorlát helyett kirakott kövek között látszó mélység erősen visszafogja az embert. Amúgy is van mit nézni, folyamatosan fényképezhetnékem van, legszívesebben minden kanyarban megállnék. Szerintem csodálatos a felhőben úszó hegyek látványa és hol hófehér, hol haragos zöld háttér. Gyönyörű fények, folyamatos a vigyorgás a sisakban.
Végül fél hét körül érünk a hotelbe, ahol a bejelentkezés után a garázsba állunk. Amint a dobozokat is levettem, viharos szél támad és szakadni kezd az eső, és jó fél óráig abba sem hagyja. Ezzel együtt látszik igazán, hogy tegnapi fohászom meghallgatásra talált, és kegyes volt hozzánk az időjárás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.