Talán az ünnep miatt, talán a változékony idő miatt elég kevesen voltunk a pályán. Mivel külön rajongótábor kísért (Cs, A, P, M), ezért extrán izgalmas volt belülről. A motorozás előtt megnéztük a Race Control-t, lelkesen mesélt a "versenyigazgató", még az F1-es Hamiltonos rádiózós sztorit is első kézből hallhattuk.
Eleinte nézelődtem és kerestem a pálya szélén a nézőket, de aztán a sikán utáni kigyorsításnál a lábbal integetésből majdnem perecet érő szitálás lett, úgyhogy abbahagytam a parádézást és elkezdtem odafigyelni a motorozásra.
K!-val megtanácskoztuk a célra rát és az előtte lévő fránya balost. Még nem az igazi, de legalább értem, mit kéne csinálni. A célegyenes végén is kezdek egyre rövidebbeket fékezni, utána a Mansell végéig már komoly időt futókkal is egész jól haladok együtt. Onnan a sikán és a többi még mindig katasztrófális, de majd alakul. Végül azért egyéni csúcsot futottam (2:20.26) és bár nagyon elfáradtam, remekül kivigyorogtam magam a sisak alatt.
Zárásul Brünnre (Brnóra) készülve felrakattam életem első slickjét:
A Blue Larkspur nagyon vadul néz ki kerekek nélkül:
További képek majd FcS mester jóvoltából hamarosan...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.