Kihívtak egy tétmeccsre. A nemzetközi felelősséggel bíró manágereket az olaszok. Persze nem készültünk, tíz éve nem fociztam, a csapattársaim közül egy kolléga játszik hébe-hóba. A többiek meg vagy száz kiló vagy ötven év felett járnak (na nem mintha bármelyik is hátrány lenne fociban, csak a tényszerűség kedvéért jegyzem meg...). Nálunk játszott több magyar, brazil, holland, olasz, svájci, az ellenfél összeszokott olasz gárda volt, házibajnoksággal és ex-series3 játékosokkal erősítve. Ebből látszott, hogy a helyiek elég komolyan vették a meccset. Az esélylatolgatás az öltözőben egész magabiztosan ment, egészen addig, amíg az olaszoknál elő nem kerültek a stoplis cipők és a sípcsontvédők.

Ennek a fele sem tréfa, gondoltuk ekkor... :)

A fél tizes kezdés kicsit későinek tűnt, de nagyon jó volt az idő.
7+1-et játszottunk, a pálya nagyobb volt egy kézilabdapályánál és nagy kapuval látták el, ez segített a gólbőségben. Kettő-egyig emelt fővel játszottunk (kb. három perc alatt esett az első három gól), onnan habzó szájjal és zihálva. Az előzményekhez képest meglepően jól megzavartuk a helyieket, szoros csatában egy óra után is csak két góllal vezettek (9-11). Aztán persze hosszabbítottunk fél órát, a manágerek nem szeretnek veszteni... :) A végeredményt nem árulhatom el, de legyen elég annyi, hogy másnap a business review-n inkább a helyiek izzadtak, miközben mi pedig az egyéb látnivalókkal voltunk elfoglalva... :)