Éjjel fél tizenkettő, várom az utolsó metrót az Arany János utcánál. Majd egy évvel ezelőtti beszélgetés foszlányai vannak a fejemben, amikor egy azóta az USA-ban dolgozó barátommal megvitattuk, hogy a Historic Route 66-en azért csak végig kéne gurulni egy nagy batár Harley nyergében az elkövetkező tíz éven belül.
Még akkor is, ha nem szeretjük annyira a csoppereket és nem is feltétlenül a már divatossá vált, negyven körüli manágereket elérő kapuzárási pánik elleni "műmacsós" reakcióként. Egyszerűen azért, hogy megnézzük az út környékét, meg azért, mert szeretjük a Rolling Stonest, meg azért, mert addig is kiszakadhatnánk a hétköznapok bitszagú világából.
És hogy kerül a Route 66 a kettes metróra? Egy közös barátunk segítségével András küldött egy kis emlékeztetőt (ezúton is köszönöm!). Nagyon örülök neki, legszívesebben holnap indulnék. Addig is marad ez:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.