A tempó növelése lassan, de biztosan elkezdett alakulni. Eredmény még csak kevés van, de legalább azokon a tempókon, amiken eddig szenvedtem, most már viszonylag magabiztosan mennek a paradiddle-k (ez most 108-110 BPM tizenhatodos ütésekkel). Az egyszerű váltottkezes JBJB pedig 120 BPM közelében jár. Most éppen azt gyakorlom, hogy ezen a tempón váltogatok egy nyolcados alapgroove és a tizenhatodos fillek között. Bár ez a váltás egyszerűnek tűnik, de mégiscsak egyszerre kell tempót duplázni és a különböző tamok vagy cinek között is vándorolni, úgyhogy nem megy annyira flottul még. Csak valahogy így:

Ezen kívül a Jézuska nagyon vágta, hogy mit hozzon, és meglepett egy olyan könyvvel, amiben tíz szám szerepel dobbal és dob nélkül is. A nehézségi szint is pont jó, középkezdő-előhaladó átmenet, egyszerű ritmusképletekkel és nekem pont megfelelő 100-130 BPM-es tempókkal. Mementóul álljon (vagy inkább üljön) itt a következő dalocska:

Ennek eljátszása során nem maga a ritmusképlet okozza a bonyodalmakat, mert az nagyon egyszerű. Inkább az a nehéz, hogy számolni kell az egyes szekciókon belüli ütemeket, általában nyolcat, és aztán váltogatni. A kotta ugyanis nem tartalmazza az összes ütést, hanem az egyes részek (intro, bridge, chorus, verse, outro) egyszer vannak leírva, és ott van előtte, hogy ezt 6x, 8x, 10x vagy akárhányszor kell megismételni. Gyakorlat teszi a mestert, most már néha nem tévesztem el, hogy hol is tartok. Hát így állok (vagyis ülök), "wastin' time..."