Divatmotoros

Gumicsere

Hátsó fékbetét csere

Fékfolyadék csere

Kuplungfolyadék csere

Gyertyacsere (NKG IMR9B-9H Iridium)

Öt kutya, egy apa és két házasság eltemetése után a magamfajta férfiembernek elég erős ingerekre van szüksége ahhoz, hogy megnyíljanak azok a bizonyos könnycsatornák. Ilyen erős ingerekhez általában földönkívüliekre van szükség, vagy olyanokra, akik hajlandóak húsz év munkáját fektetni a gátrepesztésbe. Ahogy a régi mondás tartja: húsz év tapasztalatát csak húsz év szorgos munkájával lehet megszerezni. Voltam néhány arénabeli és egyéb koncerten, olyan előadókén is, akiket egyébként szívem minden szeretetével szeretek, de ez a mai három órás tünemény mindegyiken túltett. 

olaj- és olajszűrő csere
hűtőfolyadék csere
első teleszkóp olaj csere
gázmarkolat holtjáték állítás
láncfeszesség állítás

Hihetetlen, hogy mennyire precízzé vált a motor a fenti karbantartástól!
 

A júniusi bejegyzés elmaradt, mert írkálás helyett összecsomagoltam a dobszerkót. Na meg ha már belejöttem, akkor minden mást is a lakásban, polcokig bezárólag, ugyanis festés van. A dobtanár pedig felkerekedett egy külföldi túrára szeptemberig. Azaz kényszerű nyári szünetet tartok, a jó hír viszont, hogy a kicsomagolás sincs már messze. Július egytől újra kifelé csomagolok, csak egy kicsit másik lakásban, de megvan a dobszerkó helye is. Terveim szerint idő is akad majd ismét a gyakorlásra és jönnek majd a beszámolók. Addig is mindkét olvasómat megkérem, hogy menjen inkább fesztiválokra meg koncertekre és ne internetezzen annyit. :)

Mi lehetne aktuálisabb pénteken és éppen most? Hát persze.

Rengeteg a hiba benne, igazán lecserélhetnék már a dobost valami tehetségesebbre... Mentségül csakis a szerelemre és az óhatatlanul jelentősen lecsökkent gyakorlási időre hivatkozhatok, persze ettől még kifütyülhetitek...

Az elmúlt hónapban nem nagyon vettünk új anyagot, inkább ismétléssel teltek az órák, a cél a kéz sebességének növelése. A nyolcados és tizendhatodos ritmusok 115 - 120 BPM körül mennek, a mérőt minden negyedre szigorúan mellétéve bal lábbal, így igazából végre mind a négy végtag alapfokú koordinációja is beindul lassacskán. Kitartóan nyomom a papamamát is, és várom az áttörést, amikor egyszer csak előjön a tűzijáték a kezemből.

Jó consumerként megvettem a "Great Hands for a Lifetime" című DVD-t is, még nem tudtam végignézni, de ha harminc nap múlva nem lesz olyan a roll-om, mint Tommy Igoe-é, akkor visszakérem az árát.

Mai gyötrelem egyik kedvencem átértelmezése, főleg négy perc környékén érdekes, ott egyszer le is álltam, mert ezek a CD-n nem tudták követni a kreatív rohamaimat. Kénytelen voltam én keresni a visszautat a bandához, nehéz ez a (wannabe)dobos élet... :)

"Magas minőségű érzelem" - írta egy bulvár lap egy Quimby koncertről. Pedig a mély mennyivel találóbb lenne, nem? Hiszen a teátrum előadás intim dolog. Például ott nem lehet se vakuvillogtatással, de többnyire még csak az exponálás zajával se viccelni. Arról nem is beszélve, hogy az optikán át nézve pornóvá silányul az élmény. Ráadásul sokkal prózaibb indok, hogy kevés a fény, úgyhogy vagy kell venni egy ilyet, vagy maradjon inkább otthon a fényképezőgép.

Az ember gyanútlanul letéved a gödörbe, hogy a magukat sem komolyan vevő mocskos trógereket meghallgassa, erre olyan időutazásba keveredik, amiben a trógerek között tisztikeresztes és Kossuth díjas népmesei hősök tűnnek fel, majd a megfelelő pillanatban teleport lesz az este vége. Szerencsére a saját lakásba, ami nem mindig sikerül, ám ezúttal mesterien programoztam a koordinátákat.

Na de kezdjük az elején. Fél kilences kezdést nehéz komolyan venni, sikerült is lekésni az első számot, aztán viszont elfoglaltuk helyünket a még ritkás tömegben és felvettük a Marlboro Man fordulatát. Hirtelen kiderült, hogy Szántó Faszi csak akkor ül a dobok mögé, ha legalább ötvenezer néző csápol. Ezzel a meggondolatlan kijelentésével - a zenekart vezető dobművész szerint - a következő 30 évben ezt az élményt akár jegelhetjük is, szerintem egy Népstadionos buli simán vállaható lenne.

A kísérlet indításakor senki sem gondolta volna. Ejha... Köszönjük.
http://malackaraj.blog.hu/2010/03/08/bator_malackaraj_szolgalati_kozlemeny

Holmi havas hegyek hátráltattak, hétszer huszonnégy hour-ig hanyagoltam hangszerem, hiánya hihetetlenül hátravetett haladásomban.

Kérdés: mi a különbség a kétféle cintányér alatt szóló részekben azon kívül, hogy másik cintányért püfölök?

Megfejtés, ha nem hallanád (jelöld ki itt a folytatást): a pergődobra mért egyetlen ütés helyett laza kézzel húzva a dobverőt hosszabb, ropogó hangot kapunk, a dobbőrön többszörösen pattogó verővel. Na ezt gyakorlom mostanában erősen.