...a zenészek és a közönség között áramló energiától, ha lenne egyáltalán olyan. Mármint hajam, mert energia az volt dögivel. Úgy látszik, jót tett a nyári szünet mindenkinek és kellően feltöltődtek a zenekar tagjai.
Tibor egészen kőkemény rocksztárnak öltözött, a fekete alapon viselt fekete zakó nagyon odavágott. Ahogy Dódi bácsi általam most először látott napszemüvege is, amivel úgy nézett ki, mint egy bronxi feka punk-repper. Jól állt neki, főleg a hátulról jövő füst és a surlófény kombinációjában.
A dallistából ezúttal kimaradtak az újabb szerzemények, a klasszikus szettel készültek. Viszont ahogy már írtam, a lendület egyáltalán nem hiányzott. Tibor kifecsegte, hogy a szombati húsz éves érettségi találkozó után egyesek reggel nyolckor kerültek haza ("Khmm, nyugi, a feleségednek nem mondjuk el"), merthogy meg kellett várni, amíg kinyit a kolbászos, amit a Városháza téren mindenki nagy örömkiáltással üdvözölt.
Érezhető volt a hazai pálya különlegessége, aki még nem volt Dunaújvárosban Quimby koncerten, az legközelebb menjen oda. Had lobogjon a hajunk!
És még valami, indulás előtt elugrottam egy újabb (a negyedik) tamért Anterához. Ahogy kerestem a címet, egyszer csak egy érdekes utcatábla mellett suhantam el. Fék, rükverc, fotó. Nem is tudtam, hogy ilyen is van... :)
A Quimby előtt fellépett még a helyi gimnázium kórusa és a Stereomilk is. Nekik is köszönjük az élményt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.