Hozzávalók:
- egy darab fehér karszalag
- nyolc deci fehérbor
- négy deci szóda
- házi barackpálinka, ízlés szerint
- egy darab kváziFord logós pólóba bújt szakállas ember kezében dobverőkkel
- egy darab szimpatikus, Roland felirat mögé bújt kopasz szemüveges
- egy darab érettebb (de emiatt nyilván bölcs) bácsi rézcsővel a szájában
- egy darab megjavult rosszfiú szakadt térdű farmernadrágban, kezében gitárral
- egy darab mosolygós, visszafogott, de kellően őrült basszuskulcs
- egy darab folyamatosan asszociáló majdnempszichológus nyakában síppal
- egy darab borzos hajú cintányéros
- Leon, a profi
- "nagy harsány közönség"
- betonozott, 50 centiméter magasságú emelvény
- felhőkön átszűrődő telihold fénye
- lecsó, hogy legyen mibe belecsapni

Elkészítés:
A kiválasztott helyszínre érve (ezúttal Nagyharsány) a bejáratnál tegyünk szert a fehér karszalagra. Helyezzük csuklónkra, majd egy gyors körkörös rántással tépjük el a szalagra ragadt karszőrzetet, hogy a későbbi alattomos, húzó fájdalmat elkerüljük. Ezután hamar álljunk be a büfé előtti sorba. Ott tegyünk szert a folyékony hozzávalókra, valamint lehetőség szerint elegyedjünk beszélgetésbe az ott tébláboló nőnemű egyedekkel. Ha feltűnne egy szimpatikus kopasz szemüveges, aki később Roland feliratok mögé rejtőzik, akkor segítsük munkájában azzal, hogy soron kívül meghívjuk egy kólára, és a többi hozzávaló hogyléte felől is érdeklődjünk.

Amennyiben elárulná, hogy kicsit késésben vannak, mert a turnébuszra egy aljas kis vírus miatt egy róka is felszállt, akit Dunaföldvárnál szabadon kellett engedni, akkor kívánjunk jobbulást és fejezzük ki, hogy mennyire nagy várakozással nézünk az este elé, ezzel is segítve ráhangolódását az ételsor elkészítésére.

Ezután térképezzük fel a beton emelvény környéki terepet, fogyasszuk el a folyadékok jó részét majd újabb adagokat vásárlolva húzódjunk az első sorba. Ott köszöntsük a színpadon serényen pakolászó és készülődő hozzávalókat, bőszen metálvillázva fogadjuk a majdnem-Ford-pólós vidám "Ti nem vagytok normálisak" köszöntését majd konzultáljunk a biztonsági szolgálat kihelyezett tagjával (ha megtaláljuk a közös nyelvet), hogy mit szabad, és mit nem.

Ezek után várakozzunk türelmesen mindaddig, amíg a többi hozzávaló puhára nem fő és bele nem csapnak a lecsóba. Ordítsunk behunyt szemmel vagy üssük a ritmust a kezünkkel a levegőben ízlés szerint. Követeljünk ráadást, tapsoljunk, hullámvasutazzunk régi szerelmekre gondolva. Sirassuk a mostani meglétét örömünkben vagy hiányát bánatunkban, kinek hogy tetszik. A kis beton emelvényen serénykedő hozzávalók ehhez tökéletes alapokat biztosítanak. A katarzist követően nézzünk kicsit bambán magunk elé, ne is nagyon értsük, hogy mi ez az egész, csak lazítsunk és ne felejtsünk el lassan, nyugodtan lélegezni.

A desszert a főétel elfogyasztása után a helszínen esetleg felbukkanó hozzávalókkal váltott néhány szó, ekkor akár exkluzív interjú is készülhet. Ezt tartalma miatt sajnos még 30-as karikákkal ellátva sem tehetjük teljes terjedelmében közzé. Szemelvényként annyit, hogy a "buzi" szó helyett használjuk bátran a politikailag korrektebb "afroamerikait" ("ja nem, keverem a Kossuthot a vasúttal"). Valamint tolmácsoljuk ezúton a kávéháziaknak címzett üzenetet, miszerint: "Aki nem szokott záróráig maradni, az most tegye meg!"

Amennyiben egy elszánt nőnemű lény szkanderkihívásban látja az est hátralévő részének méltó folytatását, akkor ne futamodjunk meg, még akkor se, ha a vereség is benne van a pakliban. Igény szerint dedikáltassunk bármit, ami a kezünk ügyébe kerül, beszélgessünk dobokról, festészetről, lovakról vagy bármi másról, ami eszünkbe jut. Meg arról is, ami nem. Nevetve utasítsuk vissza a mindig kritikus frontember tízből hármas értékelését az estéről és jelezzük neki, hogy fent a betonemelvényen minden máshogy látszik kicsit. Mi legalább nyolcast adtunk.

Amikor nálunk józanabb életű társaink húzzák kezünket az autónk felé, akkor engedjünk kis kéretés után, majd hazafelé félúton időben jelezzük kiszállási szándékunkat, bármi is okozza azt (nem róka volt:), hogy a pilóta időben lassíthasson. Harminc felett ugyanis már csak harminc alatt tudok kiszállni. Másnap kicsit azért szégyelljük magunkat, hogy ezúttal mennyire szétcsúszott minden, de sose bánjuk, mert nincs ez mindig így. Nagyon finom volt, kööööszööööööööönjüüüük szééééééépeeeen.