Kiáll négy öregúr egy színpadra, bőszen maszturbálni kezdenek a hangszereikkel és majd' ötvenezer ember élvezi a dolgot. Ez jutott eszembe a tegnapi LGT-n. (Aztán nagyon hasonló gondolatokat láttam viszont a zindexen is, sajnálom, hogy nem írtam le előbb...)
Előtte még elhangzott a Képzelt riport... is, amit lehet szidni (akár az ideológia háttere alapján is), de ott élőben hallgatva rám hatott. Tényleg Lovasi volt a legjobb benne. Az LGT koncerten pedig ismét úgy éreztem, hogy ezek a bácsik mindent tudnak a zenélésről.
A nulladik napot - önző módon - a saját örömükre és szórakoztatásukra használták. Három és fél órán keresztül örömzenéltek úgy, ahogy az nekik tetszik, felvezették a porontyaikat, néha kicsit úgy éreztem magam, mint aki egy családi rendezvényen peep-showzik.
Azzal foglalkoztak a legkevésébé, hogy mennyire lesz élvezhető-fogyasztható a végeredmény, de az arcukat nézve nekik nagyon jól esett. A tömeg 60%-ának is biztos, de sokan csalódottak voltak. Egyrészt volt egy csomó, LGT-től nem megszokott elem (kongás szólók) másrészt elég rétestésztás volt a sok lírai betéttel. Amivel a legnagyobb baj az volt, hogy a nézőtér közepén már nem nagyon lehetett hallani, a tömeg miatt pedig nem lehetett előrébb jutni. Ahogy hazafelé sem, a K-híd ennyi embert nem tudott egyszerre elengeni a szigetről, jó negyven perces dugóba kerültünk, kocsi nélkül...
Jó volt, szép volt, vége volt. Életem koncertélményét persze ez sem tudta überelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.