A változatosság kedvéért áttettük a székhelyünket a kék strandra (Alfredo feliratok mindenhol, nem tudok szabadulni a munkától...;)

Az öreggel nem lehet alkudozni, nagyon komolyan veszi a hivatalt. Az ágyaknál nem hajlandó elárulni az árakat, azt mondja, menjünk az "uficcso"-ba, majd ott. Végül persze nem kell menni sehova, 5 EUR/ágyban kiegyezünk, a bagnino (ágyrakosgató fiú) meg szépen a nap felé állitja az ágyakat, hogy minden rendben legyen. Elég erős szél fúj, kicsit kavarja a homokot, de végül felszakadoznak a felhők és gyönyörű napsütésben heverhetünk a dűnék között. 

Hazafelé sétálva ismét beborul az ég, a körforgalom közepén komoly művészet lappang. Előtte kis Lamborghini emléktábla látható, lehet, hogy ő csinálta a vitorlákat középen? Talán már sosem tudjuk meg....

Aztán este a gnocchifőzés közben elered az eső, és egy katonai helikopter köröz a szállás felett, nem tudom, mit vagy kit keresnek itt, de a kör széle 15 méterre lehet az erkélytől.

A rikikiparti és a chianti mellett jól szórakoztunk, mind az öten kaptunk valamilyen díjat. (egy valaki nyert, volt egy legfiatalabb játékos különdíj, a legjobb női játékos mellett kellett egy legfiatalabb női játékos díj is, nekem pedig be kellett érnem a legnagyobb javulás díjával, egyedül én voltam negatív tartományban a bátor vállalások miatt.)

Következő nap