Az én öreg szívemen elég vastag kéreg van már. Nem is igen hatol át rajta akármi egykönnyen.

De a Quimbynek például (Hobo mellett) van egy olyan szikéje, amivel ez a könnyűnek nem nevezhető műtét mindig sikerül. Aztán az így metszett seb leve meg szépen lassan kicsorog a szemem sarkában, de hát mit lehet tenni ellene? Semmit. Na nem mintha akarnék tenni ellene, elvégre önszántamból fekszem a kés alá.

A sok önfeledt mosoly és tomboló bugi mellett a mai este is ilyen műtéttel telt, mellesleg nagyszerűen, Mikulás nap alkalmából a pécsi Ifjúsági Házban.

A zenekar előtt egy egri banda hangolta a közönséget, akinek az énekese mindent bevetett a tini lányok kényeztetésére. De ők csak a Tibire vártak.

Aztán jól meg is kapták, mi pedig az állapotos L-el az első sorban élveztük a performancot. Ő csak ücsörgött egy mélynyomón, mi körülötte távol tartottuk a kártékonyan hadonászó tinicsapatot és kultúráltan szórakoztunk. A bulit az együttes is élvezhette, mert a ráadás után még egyszer visszajöttek a szikés fiúk, ami náluk nem egy megszokott esemény. A nálam Quimby-ügyben nagyságrendekkel tapasztaltabb L-ék szerint például még sosem fordult elő. A ráadás alatt is iszonyatos rockandroll ment, a sok hangszer bámulatos kavalkádban, mégis egységesen ontotta a dübörgést.

Ekkor már lehunyt szemmel bugiztam, minek ide parti drog, ha ezek a fiúk repítik az embert? A megfelelő számok alatt a megfelelő emberekre gondoltam és éveztem a zene sodrását. Tibi egyszer hirtelen ötlettől vezérelve a rajongók szeretetében is megmártózott egy elég konkrét body surfing keretei között, gondolom az alsónadrágja nélkül ért vissza a színpadra, bár a farmerja határozottan rajta volt.

Aztán L kedvesen gömbölyödő pocakja a színpadon a zenészeknek és a háttérben jól szórakozó lányoknak is feltúnt. Ezért aztán igazi rajongónak pótolhatatlan ajándékot kaptunk a buli végén. Először is egy olyan mikuláscsokit passzoltak le a visszatapsolás közben, ami percekkel korábban még a zenekar saját tulajdonát képezte! Ami még mind semmi, mert a lányok a háttérből az utolsó számok alatt némabeszéddel leadták a drótot, hogy L menjen az oldalsó ajtóhoz, ahol beengedik majd az istenek közé. Mivel S nem akart élni a lehetőséggel, én ugrottam be helyette, hogy elkísérjem L-t.

Az öltözőben még tartott a koncert utáni debrief, úgyhogy kicsit várakoznunk kellett. Közben a lányok többször is ránk parancsoltak, hogy üljünk le nyugodtan, mert ez sokáig tart majd, de mi ragaszkodtunk az ácsorgáshoz. Kedvesen borral is megkínáltak, majd kerítettek egy műsorlapot, amire aztán szépen rákerült minden tag aláírása.

Végül igazi bónuszként Tibi ki is jött egy pár szóra. Ami tűzijáték az est végén egy rajongó lelkében, az neki félig-meddig kényszerű kötelesség, de nagyon emberi módon rendelkezésünkre állt, és végigkérdezte a szokásos kérdéseket. Mennyi idő van még hátra, fiú-e vagy leány, és mi lesz a neve?

Miután tisztáztuk, hogy én csak a büszke papa barátja vagyok, és miután Tibi azt is elárulta, hogy emlékszik L-re például a keszthelyi koncertről (ahol L tényleg ott volt, úgyhogy Tibi nem blöffölt...), köszönetképpen gyorsan megzavartam a fent már említett szíves szóvirággal, amire csak annyit mondott: "Ez elég morbid, hallod-e?", majd elbúcsúztunk, és utunkra indultunk a még üzemmeleg motorú gépkocsinkkal. Ő pedig visszavonult az öltözőbe, és gondolom azonnal megkérte a bandát, hogy ez alá az ütős szoveg alá tegyenek egy pörgős alapot. Úgyhogy ne lepődjetek meg, ha a következő Quimby lemez egyik legerősebb számában holmi szikével metszett, szemen át vérző szívekről lesz szó. Akkor én majd cinkosan vigyorgok majd, bár remélem, hogy ennél jobbat is tudnak, elvégre már sokszor bizonyítottak. Például ma is, itt Pécsen, ami még mindig a kedvenc magyar városom.

Ez a Q betűs? Hát ez meg még mindig a legütősebb mai magyar zenekar.