Figyelem! Ez egy szubjektív élménybeszámoló. Kicsit objektívebb általános infók Sri Lankáról itt vagy itt.

Viszonylag kevés előszervezéssel indultunk két céges szabadjegynek (business class rulez!) és némi felfedező kedvnek köszönhetően. Két fix (szem)pontunk volt: pihenjünk pálmafák alatt a strandon (Blue Oceanic) és menjünk nemzeti parkba állatokat nézni, fotózni (Elephant Reach, Yala).

Az első, pihengetős - strandon fetrengős pár napon is sokat tanultunk. A hotelek körül sokféle szolgáltatást kínáló emberek nyüzsögnek, de itt coccomero helyett "Taxidrájver", "Szári", "Rolekszvaccs csíp prájsz" és "Bótszafari - széling" mantrákat sorolnak a helyiek. Eleinte még mindenki bedől a hangos "Helló, hávárjú tudéj" vagy "Helló, rimembör mi?" mondatoknak és odanéz a kupecre, de pár nap után aztán minden túrista napszemüveg, könyvolvasás vagy alvás mímelésével hárít. Azért van, aki nekilát a bevásárlásnak is, az először 3000 / darab áron kínált szárikból a harmadik napon már 1800-ért vehetünk. Három darabot.

Az idő megfelel a száraz évszak és a monszun határán lévő novembernek, délelőtt szikrázó napsütés és kék ég, délután 4 és 6 között kezdődő meleg esővel, záporokkal. A szálloda parkjában eléggé elszemtelenedett, de nagyon aranyos pofájukkal hódító mókusok és reggel undorítóan károgó, varjúszerű fekete madarak szórakoztatnak.

A strandon is akad azért látnivaló, a helyi speciális vitorlások dupla árbocukkal nagyon szépen mutatnak a távolban.

Első komolyabb utunk egy Kandyba szervezett egy napos kirándulás volt. Útközben megálltunk az elefánt-árvaházban,

majd egy fűszeres-csodaszeres kertben megnéztük a borsot,

szegfűszeget és egy csomó másfajta fűszert majd kaptunk egy masszást ezekből és más növényekből mixelt csodaszerekből plusz egy katalógust harmincféle elixirről.

majd Kandyban a Temple of the Tooth és az "all inclusive hotel"-nek nevezett börtön után nekivágtunk a hazaútnak. A 110 kilométer megtételéhez alig kellett több, mint három óra.

Ez alatt a kirándulás alatt megérlelődött az elhatározás: az eredetileg betervezett, saját vezetésű bérautós kalandot kihagyjuk, és az ország déli részébe is inkább sofőrrel megyünk. Az még hagyján, hogy a bal oldalon közlekednek, a vezetési morál jelentősen alulmúlja az európait. Aki nagyobb, annak van elsőbbsége, tükör- és lámpahasználat nulla, az út néha eltűnik és ha van is aszfalt, tele van össze-vissza mozgó gyalogossal, riksákkal, tuk-tukkal, biciklivel, tehénnel, kutyával és ki tudja még mivel.

A pont az i-n viszont az, hogy táblákkal vagy helységnevekkel talán háromszor találkoztunk, így rendes térkép híján többszáz kilométer önfeledt megtétele reménytelen vállalkozásnak tűnt. Az is nagy előnye a sofőrnek, hogy sok érdekes helyet meg tud mutatni. Ha akarod, sztorizgat, ha nem, akkor csendben vezet, ő fárad el helyettünk miközben mi nézelődhetünk, fotózhatunk. Mindennel együtt az ára is nagyjából megegyezik egy sima bérautóval. Minket Sarath kalauzolt, ajánlom mindenkinek, aki Negombo/Colombo környékén keres sofőrt. Telefonja: 077-6121315, kényelmes Toyotával operál.

A másik nagy előnye a helyi sorőrnek az volt, hogy tőle tudtuk meg a Yala parkban rejtőző terroristák hírét is, ami miatt a parkot ottjártunkkor még nem nyitották meg. Ezért kicsit meg is orroltam a Red Dot Tours-ra, akinél a szállásunkat foglaltuk, igazán szólhattak volna. Miután felhívtam őket a kérdéseimmel, nagyon készségesek voltak, simán átszervezték minket egy másik hotelbe az Uda Walawa nemzeti park mellé, kárpótlásul ott félpanziót kaptunk.

Újabb kirándulásként szóba jött Colombó, a főváros minden bájával együtt sem ragadott meg igazán. Európai szemmel érdekes (de inkább furcsa) a forgalmi és egyéb káosz, van néhány szép park és épületek, de engem az állatvilág ott is jobban lekötött.

A hosszabb déli túránk során megálltunk egy folyón csónakázni. A madarak és varánuszok

mellett egy fahéjjal kapcsolatos komplett showműsor

és egy szigeten álló buddhista templom volt a fő látnivaló.

Itt a szerzetesek mellett éldegél pár óriásmókus is, kutya méretű testük és könyörtelen fejük miatt már nem olyan édi-bédik, mint kisebb társaik.

Tovább utazva dél felé megálltunk a teknőskeltetőnél majd a cunami által okozott rombolás nyomain szörnyűlködtünk. Mi magyarok is segítettük az újjáépítést.

Az újjá- vagy újonan épített házak között azért az Indiában és Sri Lankán egyaránt megfigyelhető patrac (kupleráj, rendetlenség, szemét, stb.) hamar felütötte a fejét, ezen kicsit értetlenkedtünk. Persze más lehet napi 1-2 dollárből élni, na de azért néhány láthatóan szegény de gondozott környék fényes ellenpéldát jelentett.

A cunami által elsodort vonat ma már emlékműként funkcionál,

mondjuk állapotát tekintve nem sokban különbözik a mindennap használt egyéb vonatoktól.

Ezek után megnéztünk Galle-t (és örültünk, hogy velünk nem történt olyasmi, ami ezen a videón...)

majd megálltunk egy gyönyörű öbölben egy kis fürdésre.

Innen már majdnem sötétben indultunk tovább, az esőben szembe reflektorozók között úgy éreztem, jól döntöttünk a sofőrrel. A kb. 300 kilométert (pár óra látnivalóval) 13 óra alatt küzdöttük le.

Másnap a délutáni szafarit kicsit érdekessé tette a hol elálló, hol szakadó eső, a korán kelős verzió fárasztóbb, de talán érdemesebb hajnalban menni a parkba. Nekünk azért szerencsére majdnem minden ott élő állat megmutatta magát. Láttunk vizibivalyokat

 rengeteg pávát és egyéb madarakat,

és persze több csoportban elefántokat is.

A néha eleredő esőben az utak elég varacskossá váltak, úgyhogy elakadás majd vontatásra várás tette kellően kalandossá a programot.

A magas vízállás miatt a krokodilok élőhelyéhez nem jutottunk közel, teknőssel azért az útszéli pocsolyában is összefutottunk.

A szafari után egy jóleső alvást követve indultunk vissza a nyugati part felé. A reptérre menet még megálltunk egy gumiültetvény mellett

majd fájó szívvel konstatáltuk, hogy elröppent a 12 nap, indulunk haza.

Végül néhány érdekesnek vagy jellemzőnek nevezhető fotó: