Figyelem! Ez egy szubjektív élménybeszámoló. Kicsit objektívebb általános infók Sri Lankáról itt vagy itt.
Viszonylag kevés előszervezéssel indultunk két céges szabadjegynek (business class rulez!) és némi felfedező kedvnek köszönhetően. Két fix (szem)pontunk volt: pihenjünk pálmafák alatt a strandon (Blue Oceanic) és menjünk nemzeti parkba állatokat nézni, fotózni (Elephant Reach, Yala).
Az első, pihengetős - strandon fetrengős pár napon is sokat tanultunk. A hotelek körül sokféle szolgáltatást kínáló emberek nyüzsögnek, de itt coccomero helyett "Taxidrájver", "Szári", "Rolekszvaccs csíp prájsz" és "Bótszafari - széling" mantrákat sorolnak a helyiek. Eleinte még mindenki bedől a hangos "Helló, hávárjú tudéj" vagy "Helló, rimembör mi?" mondatoknak és odanéz a kupecre, de pár nap után aztán minden túrista napszemüveg, könyvolvasás vagy alvás mímelésével hárít. Azért van, aki nekilát a bevásárlásnak is, az először 3000 / darab áron kínált szárikból a harmadik napon már 1800-ért vehetünk. Három darabot.

Az idő megfelel a száraz évszak és a monszun határán lévő novembernek, délelőtt szikrázó napsütés és kék ég, délután 4 és 6 között kezdődő meleg esővel, záporokkal. A szálloda parkjában eléggé elszemtelenedett, de nagyon aranyos pofájukkal hódító mókusok és reggel undorítóan károgó, varjúszerű fekete madarak szórakoztatnak.

A strandon is akad azért látnivaló, a helyi speciális vitorlások dupla árbocukkal nagyon szépen mutatnak a távolban.

Első komolyabb utunk egy Kandyba szervezett egy napos kirándulás volt. Útközben megálltunk az elefánt-árvaházban,

majd egy fűszeres-csodaszeres kertben megnéztük a borsot,

szegfűszeget és egy csomó másfajta fűszert majd kaptunk egy masszást ezekből és más növényekből mixelt csodaszerekből plusz egy katalógust harmincféle elixirről.
Utána egy teaüzemet is megnéztünk,

majd Kandyban a Temple of the Tooth és az "all inclusive hotel"-nek nevezett börtön után nekivágtunk a hazaútnak. A 110 kilométer megtételéhez alig kellett több, mint három óra.
Ez alatt a kirándulás alatt megérlelődött az elhatározás: az eredetileg betervezett, saját vezetésű bérautós kalandot kihagyjuk, és az ország déli részébe is inkább sofőrrel megyünk. Az még hagyján, hogy a bal oldalon közlekednek, a vezetési morál jelentősen alulmúlja az európait. Aki nagyobb, annak van elsőbbsége, tükör- és lámpahasználat nulla, az út néha eltűnik és ha van is aszfalt, tele van össze-vissza mozgó gyalogossal, riksákkal, tuk-tukkal, biciklivel, tehénnel, kutyával és ki tudja még mivel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csicsa 2008.12.02. 12:24:41
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal