Divatmotoros

Mindig is tiszteltem a németek precizitását. Jó, jó, lehet, hogy kicsit kockásak, de minden olyan tüchtig és puncktlich. A mai BUD-FRA járaton is mosolygós szőke germán hölgyek, "natürlich" és "gern" szavakat ropogtatva adják a sört, többször is elmondják a járattal kapcsolatos rendkívül hasznos információkat (jelenleg xy térségében repülünk 10600 méter magasságban, ahol a külső levegő hőmérséklete -60 fok, saját biztonságuk érdekében gépünk teljes megállásáig maradjanak ülőhelyeiken becsatolva, stb. stb.).

A kiszállás előtt Herr Spät(!) kapitány nevében köszönik, hogy a Lufthansát választottam és oly szívesen ("herzlich") látnak legközelebb is. A reptéren az ügyfélszolgálatos hölgy is készséggel tölti ki a papírjaimat és mosolyogva igazít útba. A hotel recepcióján ugyan kb. harminc emberből álló sor, de a pultnál egyre több mosolygós egyenruhás segíti a gyors bejelentkezést. A frankfurti hotelszobában makulátlan tisztaság, még éjfél előtt ágyba kerülök. Ami jó, az jó, na.

Az egyetlen aprócska probléma, hogy most éppen a pontatlan, laza, megbízhatatlan és olasz Torinóban kellene feküdnöm egy hasonló ágyban. Csak hát a FRA-TRN (Lufthansás) csatlakozást a 2 órás késéssel (amit a BUD-FRN gép budapestre való kései megérkezése okozott) már nem sikerült elérni, így öt éves utazgatós pályafutásom során másodszor ragadok Németországan, az első is Lufthansával sikerült, két éve. Nyalják meg az ördög fülét. Ha lenne nekik hűtlenségi programjuk, egyből belelépnék.

Az első húsz perc mindig kínszenvedés, nem érzem se a féktávokat, se a kanyarsebességet, a félelem a legerősebb érzés, ezt kell leküzdeni. Aztán a második húsz percben kicsit jobb, mintha kezdeném elhinni, hogy menni fog ez gyorsabban is, rövidebbek a féktávok és alakul a ritmus is.
A harmadik menet általában a legjobb (nem csak a ringen, hehehe.) Ott már megvan a ritmus, felgyorsult a bamba szervezetem is és általában megjön a legjobb köridő is. Aztán a negyedik a levezetés, addigra már keresztben állnak a szemeim és néha kicsit kettőt látok a pálya széléből a fáradtságtól. De milyen jó is az.

Menne mondjuk az ember a Hungaroringre motorozni, aztán eszébe jut, hogy a csizmája a suszternál, az meg szombaton zárva. Mit lehet ilyenkor tenni? Otthon lehet maradni. Vagy lehet választani négy pár csizmából, amit a genya haverok hoztak kölcsön első szóra. A motorral együtt, amit a főgenya rángatott ki helyettem a ringre, nem először, szívességből. Olyan érzés, mintha a szívem körüli vénák és artériák mosolyformájúra görbülnének...

Szombaton irány Újszilvás, Devils Meeting, őszinte, rockzenés-chopperes életérzés. A Tankcsapda koncerten a harmadik számnál elsötétült minden, kiverték a biztosítékot... Pár perc izgatott molyolás után folytatódott, de mintha lassabban játszanának, mint a lemezeken. Vagy ők is öregszenek, vagy csak kevés volt a levegő a kánikulában.

Aztán az István a király volt műsoron, az nagyon vegyes érzéseket váltott ki. Egyrészt hatalmas nosztalgia, félőrült vigyorgás és "Ez kell nekem CD-n" érzés a refrének éneklése közben, ugyanakkor erős szánalom Pintér Tibériusz iránt, aki Koppányt énekli Vikidálos hangemlékek után. Erős hiányérzetem volt Deák Bill miatt is (aki a Táltos szerepét játszotta az eredetiben). Mindenesetre nagyon jó volt újra végignézni/énekelni, nem bántam meg.

"Szállj fel a csillagokba Szél könnyű szárnyán szállj"

Hajnali hangulatfotó:

Végy egy szelet puffasztott rizst (lehetőleg legyen Hamlet, nincs tudományos magyarázat, de az a legjobb).
Végy egy kést.
Mártsd bele a kést a Nutellás üvegbe.
Aprólékos, egyenletes mozdulatokkal kend rá a masszát a rizsre.
Keríts egy tányért, mert morzsál.
Dőlj hátra, harapj kicsiket.
Mennyei.

Gatyába rázzuk kicsit a motorparkot az indulás előtt, Csirrancs GS-ére új lánc és új gumik kerültek, a VFR-en megtörtént az olajcsere és egyéb 18k-s huncutságok.

Az előre szánt új fékbetétek is megjöttek , jövő héten az is bekerül és utána lesz "Hit the road, Jack..."

A Riccione-Fusch szakasznak a vége elég jól néz ki:

őrzik az athéni irodát, csak kicsit megfáradtak a melegben...

Autentikus (itt értsd: lehúzós) görög étterem a pireuszi kikötőben. Helyi kollégára helyeztem a döntés súlyát, de kicsit segítettem az alapszabályok ismertetésével: főétel legyen grillezett hal, előételnek bármi, ami nem polip és nem csiga és nem kagyló...

Eredmény:

Helyi fehér borféle (7/10)
Grillezett zöldségek (3/10)
Marinált halak - négy féle, egyik savanyúbb, mint a másik (5/10)
Paradicsomos szószba fojtott rák /aka. schrimps/ (8/10)
Grillezett egész hal helyes kosárból kiválasztva (7/10)
Creme Brulle (9/10)
Presszókávé (9/10)

Számla: übermegabrutál, ár-érték arány: (3/10)

Továbbgondolva és vizualizálva ez lenne a terv:

1. nap Budapest Letenye (gondolom nem kell térképre tennem, M7-7es főút)

2. nap Letenye - Riccione

3-11. nap Olaszországi kirándulások

12. nap Riccione (IT) - Fusch (A)