Mindig is tiszteltem a németek precizitását. Jó, jó, lehet, hogy kicsit kockásak, de minden olyan tüchtig és puncktlich. A mai BUD-FRA járaton is mosolygós szőke germán hölgyek, "natürlich" és "gern" szavakat ropogtatva adják a sört, többször is elmondják a járattal kapcsolatos rendkívül hasznos információkat (jelenleg xy térségében repülünk 10600 méter magasságban, ahol a külső levegő hőmérséklete -60 fok, saját biztonságuk érdekében gépünk teljes megállásáig maradjanak ülőhelyeiken becsatolva, stb. stb.).

A kiszállás előtt Herr Spät(!) kapitány nevében köszönik, hogy a Lufthansát választottam és oly szívesen ("herzlich") látnak legközelebb is. A reptéren az ügyfélszolgálatos hölgy is készséggel tölti ki a papírjaimat és mosolyogva igazít útba. A hotel recepcióján ugyan kb. harminc emberből álló sor, de a pultnál egyre több mosolygós egyenruhás segíti a gyors bejelentkezést. A frankfurti hotelszobában makulátlan tisztaság, még éjfél előtt ágyba kerülök. Ami jó, az jó, na.

Az egyetlen aprócska probléma, hogy most éppen a pontatlan, laza, megbízhatatlan és olasz Torinóban kellene feküdnöm egy hasonló ágyban. Csak hát a FRA-TRN (Lufthansás) csatlakozást a 2 órás késéssel (amit a BUD-FRN gép budapestre való kései megérkezése okozott) már nem sikerült elérni, így öt éves utazgatós pályafutásom során másodszor ragadok Németországan, az első is Lufthansával sikerült, két éve. Nyalják meg az ördög fülét. Ha lenne nekik hűtlenségi programjuk, egyből belelépnék.