Divatmotoros

Fantasztikus jubileumhoz értünk, immár hatodik hónapja tanulok dobolni. Hat hónap az pontosan 180 nap. Vagyis 4320 óra, vagy 259.200 perc vagy 15.552.000 másodperc. Mennyi elszalasztott lehetőség, kihagyott gyakorlás és elfecsérelt pillanat. Mert ha mindent összeszámolok, akkor a február óta eltelt összes időm körülbelül 2.5%-át (7.200 percet, ijesztően hangzik, de ha másképp nézzük, akkor az pont 5 teljes nap...) tudtam dobolásra fordítani. Ez még elég jónak nevezhető egy dolgozó felnőtt esetén, de ha egy elszánt nyolcéves gyerek napi 3 órás gyakorlásához hasonlítom, akkor pont semennyi.

A mateklecke után lássuk (illetve halljuk) az elmúlt egy hónap eredményét. A tizenhatodos groove-okból van vagy tíz oldalnyi a könyvemben, ennek kezdtem neki. Először a mozgást kell összerendeznem, melyik kéz és láb jön melyik után. Ha ez megvan, akkor nagyjából 50 BPM-el el tudom kezdeni gyakorolni őket. Ilyenekre kell gondolni:

Aztán ha már így stabilan megy, akkor szépen kettesével lehet emelni a tempót. Minden nap egy kicsit gyorsabban, szépen fokozatosan. Ahogy gyorsul, úgy lesz egyre zeneszerűbb, egy hónap alatt az új groove-ok tanulása mellett a régebben tanultaknál nagyjából 90 BPM-ig jutottam. Az előző példa így hangzik ezen a tempón:

Persze ez csak a gyarkorlás egyik fele, mellette sok dupla lábas gyakorlat és kézfejlesztő gyakorlat is kiegészíti az órát. A paradiddle sok variációját egymás után fűzve fejlődik az ember keze. RLRLRLRL-RRLLRRLL-RRLRLLRL-RLLRLRRL-RLRRLRLL-RLRLLRLR. A huszadik ismétlésnél már nem olyan izgalmas, mint először, de a monotónia élvezetét is tanulni kell. A harminckettedek is egyre többször előkerülnek. Ezeknél a gyakorlatoknál nem a sebesség a lényeg, hanem a pontosság.

Talán a legérdekesebb a már igazi zenei stílusokat is karcolgató groove-ok tanulása. Ebből az első, amit két napja kezdtem a lábcin sziszegését is magába foglaló alap, használják hip-hop-ban, rap-ben és acid jazzban is. Mivel ez a sziszegés a kedvencem, ezt nagyon szívesen gyakorlom: