Megjött. Na nem az, bár néha annak is tud az ember örülni. De most ennek aztán nagyon. Olyan madarat fogósan.
Az összeszerelés pofon egyszerű volt, minden nagyon logikus. Néhány csavart kell a helyére tenni, néhány kábelsarut összedugni. A kábelek helyét elsőre el lehet találni, mint a huszonöt lábnyi csatlakozót.
Aztán jöhet a tápellátás. De a sok elektronika mellett mégiscsak a vas az, ami az egész szépségét adja. A króm, a lánc, az olajszag, a V4 felirat. A könnyítés miatt elhelyezett furatok. A kardántengely.
Mielőtt valami motoros félreértés alakulna ki, ami a párhuzam miatt könnyen előfordulhat, gyorsan tisztázzuk: a dobszerkóról van szó. Aztán amikor már a tetőfokára hágott az izgalom, elkészültem a szereléssel, és már kezembe fogtam a dobverőket, kiderült, hogy nincs olyan kábelem otthon, amivel meg tudnám szólaltatni.
Sőt, az összes fülesem kisméretű jackdugóval rendelkezik. Az erősítőhöz se tudom bekötni. Úgyhogy az izgalmak tovább fokozódtak, elrohantam kábelért, találtam, vettem, bedugtam, és nagyon jó lett utána minden. Indul a zúzda!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.