Hatkor először megnyomtam a stand-by gombot, aztán meg a kormány jobb szarván a "Start" gombot, mert ebben a csodás napsütésben vétek lett volna a monitor előtt sóhajtozni, irány inkább a lepencei "szerpentin"...

Most már sokkal jobban virgonckodtam, mint a szezonnyitón, de azért még óvatosban csorogtam a sorok között kifelé a Szentendrein. Aztán jöttek a kanyarok a lepencein, és egyre jobban élveztem a motorozást. Még szépen sütött a nap, 17 fok, szinte nulla forgalom és egyre jobban bíztam a gumi tapadásában is. Azért nyitott szemmel mentem, mert többen láttak már naplementekor mindenféle állatokat az út mellett. De ami az egyik kanyarban elém villant, arra nem voltam felkészülve, majdnem leszálltam a motorról! Egy jobbos után ugyanis egy fekete párduc leskelődörr a bokorban, mintha ugrani akart volna éppen az út felé... Nem is tudtam hirtelen, hogy fékezzek, vagy a gázt húzzam inkább tövig. Aztán egy másodperc múlva már mellette is voltam, és realizáltam, hogy egy fekete kukás-zsák classic árválkodott az egyik fehér kilométerjelző oszlop mellé támasztva, csak kicsit furcsán, párduc-alakra tömték szeméttel. Megnyugodva gurultam tovább, pedig majdnem megállt a "picinyke motor".

Innen már egyetlen említésre méltó esemény sem történt, talán azt a nagyon szép, épített sötétkék Harley-t kivéve, amit hazafelé a Szentendrein értem utol. Nagyon fürgén startolgatott a zöldre váltó lámpáktól, éppenhogy tudtam vele tartani a lépést, szépen gyorsult nagyon. Aztán az Árpád hídra rákanyarodó hosszú íven elvesztettem, a hátsó teherautógumija miatt gondolom küzdött vele a srác a nyeregben...