Pénteken a múltkori Kiscsillag után természetesen a Kispálon is megjelentünk nézőként, legalább összehasonlíthattam a kettőt. Meg persze előttük meghallgathattam az Óriás zenekart, akinek a dobosa ismerős lehet a Quimbyből. Nekem ez a formáció is tetszett, a lemezüknek pedig olyan profi a csomagolása, amit egy-egy ötezres korong is megirigyelhetne. Ennél jóval szolidabb összegért elvihető, nekem már van is egy otthon. Úgyis jól jön egy óriás a mai világban...

Utánuk a Kispál is jó volt, bár a Kiscsillag nekem jobban tetszett. Ennek is és annak is más a hangulata, nekem a Kispál kicsit időutazás vagy 15 évvel visszafelé, amiben csak az akkorinál újabb számok zavarnak kicsit. Azokat nem ismerem annyira jól, és még párszor újra kell hallgatnom ahhoz, hogy viszonyulni tudjak hozzájuk. A Kiscsillag két lemezes múltját viszont hamar magamévá tettem, így azt a koncertet kicsit jobban élveztem. Persze ezt is kár lett volna kihagyni, de. Nagy üdvrivalgás fogadta a távozó miniszterelnöknek ajánlott számot, egyéb politizálás nem volt.

Aztán slusszpoénként a furcsa nevű és hosszú lábú ManökkenProlEtarZ akart elvarázsolni, de ez csak rövid ideig sikerült nekik, aztán egy-két szám után hazamentünk. Valahogy nekem nem illettek bele ebbe az estébe, lehet, hogy egy fesztiválon, plusz két sörrel nagyon élveztem volna, így most ennyi maradt meg belőlük. A képeket azért érdemes megnézni, maradandó élményt okoz az image-ük...