Divatmotoros

Tompa Imrével eddig csak repülőgépen találkoztam, ott viszont rendszeresen az ölembe ült. Na nem a maga fizikai valójában, hanem a váróból körmönfontan ellopott és felszálláskor rögtön az általa jegyzett "Borpult" rovatnál felcsapott Figyelő hasábjain keresztül. Stílusa kissé csavaros ám roppant szórakoztató, élvezetes olvasmány, ha bíróságon kell felelnem az imént bevallott többrendbeli tolvajlásért, akkor őt is kénytelen leszek felbújtóként pellengér elé állítani. Számadatok vagy gazdasági tendenciák miatt törvénytudó polgárként helyén hagynám a Figyelőt a váróban, de az ő flekkjei miatt minden egyes utazáskor vállalom a lebukás arcpirító kockázatát.

Ilyen előzményekkel figyeltem fel az ünnepi könyvesboltbújás közben a fent jelzett címen futó borbédekkerére, amit szomjas laikusoknak ajánl. Ezzel az ajánlással megszólítva éreztem magam, így kosaramban landolt a zöldes fedelű könyvecske, egy palack közepes minőségű bor áráért jó vételnek tűnt. Ezen érzés egyre csak erősödött, ahogy forgatni kezdtem az irományt, ami úgy mutatja be a kiválasztott borokat, hogy szinte érezzük a szánkban a megénekelt borok savgerincének roppanását és az almás-málnás illatjegyek is betöltik a szobát. Ugyanakkor borleírásai teljesen érthető a borok iránt minimálisan érdeklődő, ámbár hozzám hasonlóan borügyileg teljesen laikus olvasónak is. Szórakoztatóan és plasztikusan anekdótázik magyar és más borvidékekről, Svájc leírásakor például kedvem lett karórát viselni és törtem egy falat csokoládét. 

Szóba kerül még a fajtanemesítés nehézsége és nagy magyar sikerei, de a közvetlenül nem szőlőtőkéken fakadó témák is szárba szökkentek, úgymint a hazai vendéglátás nehézségei, a balatoni halászat visszásságai és néhány olyan étterem ajánlója is, melyet kénytelen leszek az olvasottak alapján magam is meglátogatni. Vigyázat, a könyv olvasása léha földi örömökre sarkall, éppen ezért ajánlom mindenkinek. Fogyassza ön is mértékkel.