Fekszem a barna padon, nincs rajtam szemüveg. A fal négyféle narancs színű apró mozaikja mellettem még éles, de a folyosó végén már elmosódott kontúrú és szinte homogén színné alakul. A félhomályban lassan lélegzem, a plafonon három egyforma, szögletes lámpa ad halvány derengést, talán 20W-os izzók lehetnek bennünk. Nincs teljes csend, a "Gépház" feliratú ajtó mögül halkan kiszűrődik a nagyfeszültségű trafóházak zümmögéséhez hasonló zúgás és a szivattyúk ütemes pumpálása is hallható.
Mindez keveredik a folyosó végén lévő büfé előtt kvaterkázó, fel-felnevető emberek zsivalyának foszlányaival. A csempén gyöngyözik a pára és a bőröm is jó láthatóan gőzölög, még fűt a szauna hője. A medence felett ugyanilyen gőzpára gomolygott, ma először. A szürke felhők alatt mesés a pára látványa, a medence vize is meglepően melegnek tűnt a tíz fokos, nyirkos levegőhöz képest. Eltűntek a zsibongó szünidős diákok, egyedül úsztam a sávban. A fű is nyirkos, fázva mentem végig az öltözőtől a vízig. Majd elalszom a padon a szaunázás után, most mégis nagyon kellemes ez a félhomály, kívül-belül. Vége a nyárnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal