Szombaton este már majdnem hűvös volt a kinti asztaloknál ülve. A zenekar a legnagyobb sztárokhoz mérten is hosszan várakozatta a közönséget, majdnem egy órával a meghirdetett időpont után kezdtek csak bele.
A közönség egyébként meglehetősen vegyes képet mutatott, megdöbbentően nagy arányban voltak jelen az update-tarisznyás késő-gimi vagy kora-egyetemi, féldecitől nagyon lelazult és csujjogatós kisleányok, akik a második számnál átvették a hatalmat a színpad felett, pedig erre senki sem kérte őket...
Aztán két számmal később alábbhagyott a tömeg a színpadon és nyugodtan élvezhettük a produkciót, a (nálunk azért idősebb ;) középkorú és egészen éltes vendégekkel együtt.
A koncerten a színpad két részre szakadt, a jobb oldalon az (egyébként kiváló) ütős szekció + egy gitáros végig ugrálva tombolt és ünnepeltette magát, a bal szélen pedig egy gitár és egy harmonika/billentyű jó szakmunkásként, mozdulatlanul és rezzenéstelen arccal (de azért nagy lelkesedéssel) küldte a koncert végéig. Középen a csak függőleges mozgást végző énekes egyensúlyozta ki a képet, sőt egyszer le is gugolt. Sőt sőt, a közönséget is megkérte, hogy gugoljon mindenki le, így is tettünk. Neki állítólag nagyon jó volt ez a sok gugoló ember, én meg mit bántam, nem igaz? ;)
A zene jó volt, aztán 11:20-kor a ráadás vége előtt kb. három perccel "csámborgósra vettük a figurát", hogy elérjük az utolsó metrót. Az ellenőrök sorfala mellett egy Bundesligás testcsellel haladtunk el (adrenalinfüggők vagyunk), utána már nyugodtan utaztunk hazáig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.