Az elmúlt hat év alatt ma mentem át minimum négyszázharminckettedszer a reptéri biztonsági ellenőrzésen (gyors fejszámolás: átlagosan havi három repülés az évente 36, hat év alatt kétszáztizenhat, darabonként minimum két ellenőrzés, ha nincs átszállás, mert ha van, akkor több).

A nemrég bevezetett 100 ml-es biztonsági szabály miatt (max. ekkora csomagolású folyadék, krém, zselé, stb. vihető fel a gépre, az is csak nejlonba csomagolva) van már átlátszó, zárható zacskóm, van 100 ml-es kézkrémem, fogkrémem, arcszeszem, egyedül borotvahabot nem tudtam szerezni még ilyen kicsiben. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyivel kevesebb repülőgép zuhant le a szabály bevezetése óta, és terrorista sem vagyok, a következő dolgokban biztos vagyok:

1. A terrorista vegyészek tudnak olyan bombát csinálni, ami maximum öt vagy hat, egyenként maximum 100 ml-es mennyiségű, külön-külön ártalmatlan anyag keverékéből állítható össze.

2. A szigorú szabály ellenére a repülőgépre fel lehet vinni a vámmentes boltokban megvásárolt, a boltok logójával díszített, szigcsóval lezárt nejlonzacskóban akár néhány liternyi bármit. Az így felvihető holmik biztonsági szintje pont annyi, mint a leggyengébb láncszemé. Ami ebben az esetben a szigcsóval lezárt nejlonzacskó. Szerintem a terroristaképzőben alsó tagozatos tananyag a lezárt "duty-free" nejlonzacskó óvatos kinyitása, a borosüveg dinamitra vagy más hasonlóan gonosz anyagra cserélése és a zacskó visszaragasztása.

Ezen a két ponton kívül ráadásul a terrorizmus legnagyobb fegyvere a váratlanság és a meglepetés, tehát a gonoszságokon főállásban agyaló szakemberek nyilván még hosszasan folytathatnák a listámat.

A fenti gondolatmenet nem először jutott eszembe, de ma tudtam először mosolyogva befújni magam még egyszer utoljára a 150 ml-es dezodorommal, amit aztán mosolyogva adtam át az egyébként kivételesen kedves hölgynek, hogy dobja ki a kukába. Végezte a dolgát, akciója jogos volt, mert én felejtettem a táskámban olyasmit, amit már nem szabad. Ettől persze még nem tudtam minden korábbi alkalommal így mosolyogni. Most is csak azért tudtam, mert eszembe jutott valami. Egy kínai mondás. Valahogy így:
Akár a tigris esz meg téged, akár te eszed meg a tigrist, így is, úgy is tigrissé leszel. Úgyhogy nem húztam fel magam, mosolyogva megyek (még illatosan) Londonba, és késő este hazafelé majd büdösen, borostásan és mezítláb (mert Londonban még a cipőmre is külön kíváncsiak) tigrisként harcolok tovább a terrorizmus ellen - birkamód.