Divatmotoros

A definíció egyszerű, megtalálni sokkal nehezebb. Elolvashatunk róla egy sokszáz oldalas könyvet, mégsem lesz könnyebb átélni. Ha viszont átélem, akkor pontosan tudom, hogy ez az, amiért az egészet csinálom. Déltől este hétig ezt kerestem. Szereltük és pakoltuk az utánfutót, izgultam, hogy beindul-e a motor, féltem, hogy elesek és lesérülök, aszalódtam a napon nyakig bőrben, sorakoztam a többiekkel a boxkijáratnál 180-as pulzussal, próbáltam magam visszafogni a bemelegítő körökben és ha tiszta köröm volt, akkor igyekeztem minél később fékezni és minél előbb gyorsítani. Bosszankodtam a lassabbak mögött és megijedtem az agresszívan előzőtől. Közben tegnap megtaláltam, amiért kimentem a pályára, pedig nem minden alkalommal sikerül.

Amikor a célegyenes után túl vagyok a jobboson (1), beesek a híd alá, a száz méteres táblánál keményen fékezek. Kicsit elkönnyül a hátulja, mintha jobbra-balra be is szitálna, de ezt még kívülről biztos nem lehet látni, azért ez még nem a motoGP. Döntés balra (2) és a kanyar ívének harmadik harmadához húzok. Aztán egyenletesen gyorsítani kezdek, nézem a fehér csíkot a pálya bal szélén, de már ülök át jobbra. Odapillantok a jobb oldali rázókőhöz (3), hogy lássam, mennyire vagyok messze, és már döntöm is a motort jobbra. Szemem már a kanyar után végződő, bal oldali rázkövön, oda akarok érkezni. Innen teljes gáz, közeledik a Mansell (4). Kihúzódás a jobb szélre, egy parafékezés és egy visszaváltás, vakon döntés balra a domb miatt és ismét gyorsítás. A jobbosban igyekszem késői érintőt venni (5) majd a sikánon (6-7) szenvedem át magam, ez még nagyon nem megy, féktávon ketten is beszúrnak. Aztán egy balos (8) és egy jobbos (9) a gödörrel az ív közepén, amit igyekszem jobbról kerülni, de általában beleesek. Innen teljes gáz, elkönnyül az eleje, egyet felváltok, húzódók a jobb szélre és csapom le balra, a törésben (10) a rázókőtől 10 centire megyek el, a térdem alatt villog a piros-fehér-piros-fehér. Nézem a bal oldali fehér sávot, most nincs gázelvétel (pedig általában para), jól kijön a jobbos döntés (11), gyorsan fordulok rá az Antera egyenesre. Itt kis szusszanás a felváltás alatt, a végén a százas tábla előtt kicsivel elveszem a gázt, pedig még húzni kéne. A táblától fékezés, a szemben meredező rémísztő betonfalról tudatos jobbra nézés és a rázókő keresése (12) a jobb szélen, majd a kanyar utáni bal szélen. Az egyenesben megint erős gyorsítás, jobb szélső fehér csík és rázókő találkozása felé célzás. A hosszú, egyenletes balosban (13) egy pillanatra leér a térdem és érzem az aszfaltot, a fehérrel felszórt olajcsík jobb oldalán gyorsítok ki. A célra rá előtt csak a pálya közepéíg húzódok balra, a célra fordító jobbosban (14) kikerülüm az új gödröket, és a célegyenes bal szélén pihenek vagy 10 másodpercet, miközben maximálisan csavarom a gázt és váltom felfelé a fokozatokat. A 200 méteres táblánál elveszem a gázt, utána kiülök a plexi mögül, a 220-230 km/h-s szél ráz egy tizedmásodpercig, de utána minden kisimul, brutális lassulás, majd kis fék-felengedés és morgás, már megint korán kezdtem fékezni. Három visszaváltás után a jobbos, majd kezdődik elölröl a banzáj.

Ez megy egy délutánon keresztül, négyszer hét-nyolc körön át. Ebből ma egyetlen körben, a két dőlttel írt rész volt flow. Három vagy négy másodperc összesen. A teljes rászánt hét órányi idő 0.016 százaléka. Mégis megérte.