Divatmotoros

Hazaértünk, koszosak a motorok. Vigyük el őket lemosni. Váci út, lényegtelen, hogy milyen kút, kézi mosó. Első habozás utáni öblítésen túl vagyunk, kezdem letörölgetni a motort, hogy lássam, hol kell még mosni. Időközben beállt egy öreg Audi, amit akkor még észre sem vettem. Ablak lenn, bentről kedves férfihang: "Ugye nem itt törölgeted le a kurva motorod bazzeg?!" Hmm.

Újra behabozom a koszos részeket, mire kiszáll egy 100 kiló feletti kopasz az autóból és ismét kedvesen érdeklődik, hogy mért nem húzunk már a vérbe, ő is mosni akar. Kultúráltan (és kicsit félve) elmondom neki, hogy bedobtam a kurva százast, szíveskedjen várni, amíg befejezem, mire ordibál tovább, hogy "nekem is van motorom köcsög, faszér itt baszakodsz, húzzá ki innen" meg hasonlók. Mosom a motort, és kurvára kattog az agyam, hogy mi legyen. Mivel tovább fenyeget (talán 2 perc sem telt az első beszólás óta) odasétálok a nyitott ablakos autóhoz, és a legkedvesebben azt mondom neki: "Figyelj, sietek, mindjárt kész, ott egy másik mosó is mellettünk, nézz át oda, ha sietsz, vagy várj még egy kicsit, amíg kész nem leszek."

Látszik a csávón, hogy meglepődik, mert nem ordítok vissza, de egy másodperc alatt átfut rajta az elgyengülés és üvölt tovább. Aztán kiszáll, és amíg mosom a motort, odajön, megfogja a vállam és közelről mondja az arcomba: "Letépem a fejed, nem hiszed el? Letépem!" Adrenalin az égben, a szívem a torkomban dobog, legszívesebben pofán vágnám, de nyilvánvaló a fölénye. "Elhiszem" - mondom, és mosom tovább a motort. Nem ilyen helyzetekben vagyok edzett. Visszaül a kocsijába, én meg besétálok a shopba, és szólok, hogy jöjjenek ki, mert verekedni akar a T. ügyfél. Aztán nem merem tovább feszíteni a húrt, lemosom a maradék habokat (egyébként tényleg kész is vagyok), és félreállok a motorokkal.

Hazaértünk, gondoltam magamban, és még mindig nem tudom eldönteni, ki nyert.