A "Megjelenés alkalomhoz illő öltözékben" felirat nem okozott törést az életünkben, elvégre mi két koncertre mentünk. A helyszín felé sétálva már kicsit elgondolkodtunk, mert estélyibe és szmokingba öltözött fiatalok vettek körül minket minden irányból. Felvettük hát a létező legünnepélyesebb arckifejezésünket és úgy estünk túl a bejutáson.

Odabenn engem egy tömeges esküvőre emlékeztetett minden, lufik, már előttünk szétcsúszott fiatalok, rengeteg nagy abroncsos, hófehér ruhás leányzó és pingvinnek öltözött fiú mindenfelé. Engem mindenki partifotósnak nézett a géppel a kezemben, legalább öt csoportképet csináltam, persze az már nem érdekelte az alanyokat, hogy miképpen kapják vagy találják meg a képeket. Nem egy gyakorlatias bagázs volt, az biztos.

Mindkét zenekar nosztalgikus és bensőséges kapcsolatról mesélt az egyetemmel kapcsolatban. Évek óta játszanak itt, annak ellenére, hogy a hely akusztikája még egy némafilm-vetítéshez sem elég jó. Kellő mennyiségű vörösborral sokat lehetett javítani a hangzáson, viszont legközelebb tényleg viszek füldugót, mert megint nem hallok, pedig hol van már a vörösbor...

A karzaton az eleinte még barátságosan beszélgető biztonsági őr a Quimby koncert közben valamiért meggondolta magát és három fős erősítéssel nagyon határozottan felszólított, hogy távozzak onnan, pedig ritkán van ilyen jó látószög, ezt sajnáltam. Egy este egy Kispál és egy Quimby? Jó párosítás. Legyen gyakrabban.