Egyszer már előre temettem a jövőbeli koncertélményeimet, mert eljutottam egy olyan monstre rendezvényre, ami már-már reménytelenné tette a jövőt koncertek tekintetében. Most azonban eljött a lehetőség az überelésre. Ami fényesen sikerült is. Hiába, a fiatalkori élmények és az érzelmi töltet, amit csak olyan zenekar adhat, akinek a zenéje igazán hat az emberre, nagyon sokat számít.

A hangzás elég jóra sikerült, a hangmérnök-pult körül minden nagyon tisztán szólt. A csarnok megtelt emberekkel, úgyhogy a jó hangulat is garantált volt. A zene pedig übermegasirály volt. Viszonylag hamar sorra került a Gazember, ami egyik kedvencem, innen be is indult a buli. Deák Bill kicsit érthetelenre sikeredett, de az öreg király magával ragadta blues-alattvalóit.

A két gitáros, Tátrai és Fehjér Géza másképp alkotott nagyot. Tibusz zsigerből, ösztönből, szinte gondolattal pengetve önti magából a szólókat, szakmunkát szinte egyáltalán nem is csinált, egyetlen ismétlődő akkord sem hangzott el tőle. Fejér Géza pedig baromi precízen, ugyanakkor színesen és összetetten zenélt, remekül kiegészítették egymást. A két harmonikás is nagyot csatázott a herflikkel, a finálé alatt pedig gyakorlatilag három komplett zenekarra való szuperzenész nyomta az utolérhetetlen színvonalú zenéket.

Alig várom a DVD-t, ezt is érdemes lesz többször megnézni. Maradandó és utolérhetetlen este volt ez is. Köszönöm az élményt! Az elmaradt Farkashajszát pedig majd alkalomadtán bepótoljuk.