Idén eddig egyetlen pályanapra lett volna lehetőségem a Hungaroringen, de azt technikai problémák miatt kénytelen voltam kihagyni. A GSX-R Klub által szervezett kétnapos Pannóniaringet ezért nagyon kiéhezve vártam. Az ismeretlen pálya (eddig egyszer voltam itt, de akkor még a Vifferrel) további érdekességet vitt a motorozásba. Hétfőn este indultunk, az időjósok záporokkal, zivatarokkal fenyegetőztek, de végül egyáltalán nem a víz jelentette a nehézséget.

Siónak köszönthetően luxuskörülmények segítették a felkészülést. Mind a vontatmány

mind a szállás osztályon felüli volt, a két L betűs pedig minden jóval ellátott minket (csak címszavakban: házi szilva, nyúlpecsenye, csirkecomb, száraz vörös, édes vörös, lángos, kalács, pite, sorolhatnám, ezúton is köszi!!). Még a kutyák is erősen érdeklődtek a felkészülés iránt.

Első nap

A pályán első nap szikrázó napsütés és mérsékelt tömeg fogadott, reggel gyorsan túlestünk az adminisztráción és az egyetlen Honda alkatrész is felkerült a Suzukira, egy VFR váltógumi formájában szerettem volna tovább fokozni a GSX-R teljesítményt.

Ezek után kicsit sietősen öltözve már indulhattunk is az első húsz percre. Teljesen szétesve, az íveket keresve gyakorlatilag cikk-cakkban kezdtünk, pedig lerajzolva nem is olyan bonyolult:

Az első kör után nagy bátran megelőztem Siót és a negyedik (balos) kanyar előtt túl is estem az első komolyabb hibámon. Egyesbe visszaváltás után az álmoskönyv szerint rosszat jelent a hirtelen kikuplungolás, meg is volt a hátsó kerék blokkolása. Érzetre hatalmasat csóvált a motor hátulja jobbra-balra, utólag Sió (aki egy méterrel mögöttem nézte végig, hogy most elesek-e vagy sem) tíz centinél nem nagyobb csúszásról számolt be, de szerintem összekeverte a motor kilengését a gatyámban keletkezett féknyom hosszával. Mert az megvolt tíz centi, de a lényeg, hogy keréken maradtam, és innen már egyre jobban ment a dolog.

A második húsz percre már kezdett összeállni a fejemben legalább a kanyarok sorrendje, de még így is messze voltam az ideális ívektől. Érzetre a vezérműlánc csere miatt sokkal erősebb lett a motor, hármasban is elemelte az elejét kigyorsításnál, persze a pályán lévő enyhe bukkanók is segítették az ilyen jellegű rock-and-rollt.

Viszont sajnos ez az egyetlen pozitívum, amit erről a beavatkozásról elmondhatok. Az előző Hungaroringes nap is a szerelés körüli bonyodalmak miatt maradt el, és a harmadik húsz perc után a helyzet fokozódott. A hasidom aljában legalább egy deci olajat fedeztem fel, ami a versenypályán sem a hosszú élet titka. Az idomot levéve a jobb oldali dekli környékén volt olajnyom, a menetszél persze elég hosszan szétkente hátrafelé, úgyhogy a pontos eredetet nem lehetett kideríteni. A dekli közepén lévő nagy anyát Zozi segítségével újrapasztáztuk, hátha onnan szivárog az olaj, de a napnak ezzel számomra vége is lett. Már a szállásunkra vezető úton jártunk, amikorra a beígért zápor is megjött, soha rosszabb időzítést.

Második nap

Új nap, új remények. Amiket jelentősen csökkentett a hajnali felhőszakadás és a pályára menet eleredő eső, de a remény hal meg utoljára. A pályára kiérve már nem esett, és az erős szélnek hála a második menetet már meg is kezdhettük. Eleinte a slick gumi a célra ráfordító kanyarban kicsit bizonytalankodott, de a második-harmadik körtől már ott is elég száraz volt az aszfalt, kisütött a nap is. Alakult a motorozás is, szépen elkezdtünk gyorsulni, de sajnos az olajszivárgás megint megjelent, sőt, mintha erősödött volna. Ezért részemről vége lett a mókának, pedig rengeteg időt tölthettem (volna) a pályán.

Sió lenyomott háromszor húsz percet, aztán egy fél órás időmérőt, aztán egy nyolc körös versenyt, (ahol első versenydebütálása ellenére becsületesen helyt állt és nem lett utolsó!!), aztán még egy óra szabad motorozás lett volna, amit nem is bírt végig. Sió rajtját a startbíró kis állványáról néztem végig, az egyszerre dübörgő húsz-harminc motor hangja hihetetlen adrenalin-bomba ilyen közelről. Legközelebb már én is benn állok majd a rajtrácson, legalábbis ha a technika is úgy akarja.

Összességében még így is nagyon jó két nap volt, a kimaradt húsz perceket sajnálom ugyan, de tehetetlen voltam a helyszínen, így igyekeztem Siónak drukkolva jól érezni magam.

A technikai malőrök miatt pedig már estére új szerelőhöz került a motor, aki gyorsan le is vette a deklit, amin van pár hajszálredepés. A legnagyobb gondot viszont szerinte a pasztázás hiányosságai, a nem megfelelően meghúzott csavarok és két csavarnál hiányzó tömítés okozta. Hiába nagy szakember valaki, ha kapkodva, hanyag munkát ad ki a kezei közül. Már csak azt remélem, hogy az új szerelő lelkiismeretesebb munkájának hála nem lesznek ilyen elvesztegetett napok a jövőben, az előző szerelőt pedig igyekszem messzire elkerülni.